Viharos válás: érezzük a Brexit valódi súlyát?

A magyar és a világsajtó is hangos a keddi londoni alsóházi szavazástól, ahol Theresa May miniszterelnök Brexit-tervéről döntenek. A választás túlzás nélkül sorsdöntő: amennyiben megszavazzák a megállapodást, Nagy-Britannia rendezett módon léphet ki az EU-ból március 29 után.

Jelenleg a keményvonalas Brexit-párti képviselők közül sokan túl puhának találják a megállapodást, míg a Brexit-ellenzők alapból elvetik azt.

Ezzel szemben a brit nép – ami 2016-ban éppen hogy, de többségében mégis a kilépést pártolta – ma már nemhogy a hard Brexitet, de a kilépést sem támogatná olyan nagyon. A mostanáig készülő közvélemény-kutatások trendszerűen mutatják: a nép, amelynek három évvel ezelőtti akarata elméletben épp napjainkban teljesül, most már inkább maradna. Egyre nagyobb aránya van most már a Brexit-ellenes többségnek a kilépéspártiakkal szemben.

Egyelőre senki nem tudja, mi lesz, leginkább találgatásokat és dühöngő kirohanásokat hallani minden oldalról.

A Brexit-kérdés viszont nem csak a nagypolitikáról szól. Épp ellenkezőleg: a brit nép valódi megosztottságát és ennek az egykori világhatalomnak a jelenlegi belső meghasonlottságát és útvesztését alulnézetből, a személyes szinteken, egyéni történetekkel lehet igazán megtapasztalni.

Római tartózkodásom idején ismertem meg egy harmincéves, olasz fővárosban élő diplomás angol nőt: ott él és dolgozik tanárként hosszú évek óta. Elmondása szerint

ugyanis hatalmasat csalódott a kormányzatban, amely a döntés felvállalása helyett a népre tolt egy olyan kérdést, amire szerinte nem állt módjában jól válaszolni.

A politikatudományokból, azon belül is uniós ügyekből diplomázott nő véleménye szerint a lakosság nem rendelkezett a szükséges tudással, hogy döntést hozhasson, így első körben nem szabadott volna rájuk bízni egy ilyen súlyú szakpolitikai döntést – aminek felelőssége egyébként azóta is nyomja a népet.

Mind olvashattunk vagy hallhattunk már sztorikat arról, hogyan osztott meg mélyen brit családokat és baráti közösségeket a Brexit-kérdés: unokák nem állnak szóba nagyszüleikkel, a vidéki rokonok a városiakkal és így tovább.

Első kézből ilyenről ugyan nem hallottam, de azt egykori lakótársnőm is leszögezte:

Egy másik alkalommal, amikor Nyugat-Európát jártam be stoppolva, egy negyvenes angol teherautós vett fel engem valahol Dél-Angliában. Egy gyötrelmesen hosszú, hideg és esős stoppolással töltött délelőtt után vett fel és vitt aztán egészen Brüsszelig. Arra nem is emlékszem már, hogy éppen Belgiumba vagy Luxemburgba tartott szállítmányával, csak két dolog maradt meg bennem: az egyik, hogy az én érdekemben kerülőutat választott, a másik pedig az, hogy a Brexitről beszélgettünk.

A brit teherautós munkaügyben volt úton: saját kisvállalkozást üzemeltetett néhány autóval, amikkel Nyugat-Európába szállított különböző termékeket – akkor éppen járműalkatrészekkel rótta az európai sztrádákat. A családos, kisgyereket nevelő férfi egy személyben volt főnöke és alkalmazottja is a saját kis cégének. Elmondása szerint

Akkor még a mostaninál is kevésbé lehetett látni, mit hoz a jövő, hogy mit jelent majd egyáltalán a brit kilépés az európai közösségből. A kíváncsiság mellett ugyanakkor a sértett düh is kihallatszott szavaiból azon a néhány órás úton.

Sofőröm neheztelt, mert ő is úgy vélte, hogy a népre bíztak egy döntést, amit nem a népnek kellett volna meghozni. Szerinte a politikai vezetés olyan pozícióba tolta a társadalmat, ahol annak majdnem fele alapból nem szeretett volna lenni.

Találkozásaim óta már sok víz lefolyt a Temzén. Vajon mi lehet most a teherautós vállalkozóval, mit gondolhat ma és mire számít a jövőben, hogyan tud majd kijönni a vállalkozásából, ha újra valódi (vám)határok lesznek a szigetország és Európa között?

Persze, a két fenti vélemény csak két véletlenszerűen megkérdezett emberét tükrözi az Egyesült Királyság 66 millió lakójából. De ezek is jól mutatják:

hanem egy valódi szakítás, egy viharos válás – amire számos embernek, vállalkozónak, dolgozónak, cégnek rámehet az egzisztenciája.

Nem beszélve a fiatalok és idősek, vidékiek és városiak, szegények és gazdagok, angolok és skótok, angolok és írek, angolok és londoniak közötti éles szembenállásról a Brexit-kérdésben, amikre komplett családok, közösségek – és végül akár az Egyesült Királyság mai formában vett létezése is rámehet.