Tisztelet Polgár Juditnak, semmi más, csak tisztelet

A Polgár Judit-hadművelet jól indult. Mit jól, nagyszerűen. Miután a Magyar-kormány vérbe fullasztotta a köztársasági elnököt, meghekkelte az Alkotmánybíróságot és a törvény erejével kirakta a politikai versenypályáról összes jelenlegi politikai ellenfelét, s mindezt egy érdemleges vakhang sem kísérte külföldről, elindult a kormányzati cselekvés átkeretezése a pátoszos nemzetegyesítés irányába.

A dolog tehát csont nélkül átment, a sakk minden magyarnak büszkeségre okot adó királynőjének jelölése pedig maga volt a hatalompolitikai mesterfogás. A személy maga kikezdhetetlen, lényegében csak szoft zsidózással lett volna támadható – azaz a Tisza a Mi Hazánkkal került volna egy uszkve 80-20-as identitáspolitikai ügyben konfliktusba,

mindezt úgy, hogy közben megküzd a saját identitásválságával is. Szép lenne innen nyerni, nem is sikerült volna, az hétszentség.

Aztán a sakk-királynő ismét legyőzte Magyar Pétert. Értette, milyen szerep jutott volna neki a miniszterelnök színházában: ő lett volna a pepita ragtapasz a csákány vágta seben. Személyes népszerűségével és hitelességével kellett volna meg nem történtté tennie a magyar alkotmányosság múlt heti megbecstelenítését. És nem kért belőle, köszönte. Ezért tisztelet jár Polgár Juditnak, semmi más, csak tisztelet.

Polgár Judit formátumát dicséri – egyben alkalmasságát bizonyítja –, hogy felismerte: ehhez a sebhez egy kicsit kevés lesz a ragtapasz.

Meghagyta hát Magyar Péternek, hogy először dobja el a csákányt, mert amíg az a kezében van, addig egy kicsit nehéz lesz nemzetet egyesíteni.

S közben a nagyszerűen megtervezett Polgár-bomba rá is robbant kiötlőjére. Kiderült ugyanis, hogy a tiszás keménymag két dolgot utál: azt, hogy a miniszterelnök folyamatosan átveri őket a részvételiséggel, s csak ígér, de végül sosem biztosít érdemi dolgokba beleszólást; és a Fideszt. Azt nagyon utálják, nem is akarnak a fideszesekkel különösebben nemzetet egyesíteni. Aki jelöltségének egynapos délibábja alatt nem zsidózta Polgár Juditot, az a sakkozó elégtelen mértékű Fidesz-ellenességét kárhoztatta, s javasolt helyette hétpróbás, manipulatív gazembereket,

A tiszás keménymag alapvetően szeretné, ha bevonná a döntésekbe, de utána inkább vért szeretne, nem nyugalmat, ha lehet. Nem is tudtak menni Magyar Péter komplex politikai manőverével.

Nagy kár – bár nem az ő hibája –, hogy Polgár Judit neve e méltatlan színjáték castingjában egyáltalán felmerült. De még nagyobb kár lenne, ha egy hasonló formátumú emberben végül mégsem lenne annyi formátum, hogy ugyanúgy reagáljon a felkérésre, mint tette azt Polgár Judit. A nemzetegyesítés gátja ma a miniszterelnök, legyen a köztársasági elnök bárki is. Nem tisztel sem Istent, sem embert, főleg nem a politikai ellenfelet. Magyar Péter nemzetegyesítő díszzsebkendőjének lenni egy ilyen helyzetben mérgezett megtiszteltetés. Az alkalmatlan köztársasági elnök abból ismerszik meg, hogy ezt nem látja át. 

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner