Franco példás családfő volt, Pinochet szintén, és Salazar meg nőtlen, amolyan laikus szerzetesféle. E tulajdonságokat nem vallhatják maguknak napjaink európai államfői.
„Napjaink legelvakultabb ideológiája a női dicsőség ünnepelésében tobzódik. A szexuális zaklatással kapcsolatos átnevelő programok hatására hajlamosak vagyunk feledni, hogy a férfi továbbra is ragadozóként lép fel a nővel szemben, s e tényen nem változtatnak a biogenetikai manipulációk. A változást igazából a nők sem akarják.
Bizonyítékként vessünk egy pillantást napjaink úgymond nagy embereinek szexuális életére, azokra, akik a demokráciákban, a jobboldali diktatúrákban vagy a totalitárius rendszerekben gyakorolják a hatalmat. E téma felvetése nem puszta szeszély, hiszen része a szociológiai kutatásnak, mi több, a politikának is. Ha mellőzhetnénk szerencsétlen korunk szigorú puritanizmusát, betehetnénk e témát az iskolai tankönyvekbe, vagy – jobb híján – olvashatnánk egy kapzsi nőnek, Simone de Beauvoirnak A második nem című könyvét. (...)
Ilyen apró sztorik után az ember alig merészel áttérni a jobboldali diktátorok ügyeire. Mint minden respektált olasz férjnek, Mussolininek is voltak szeretői, akik közül a történelem egyet tart számon: Clara Petaccit. Ő annyira ragaszkodott a ducehoz, hogy osztozott vele a halálban, azaz a kivégzésben. Az óceán túlsó partján Juan Perón sem vetette meg a nőket, különösen, ha fiatalok voltak, és egy egész kampányba kezdett, hogy meghódítsa Nellidát, aki akkor csak 14 éves tanuló volt. Kapcsolat lett a vége, amelyet Perón maga jelentett be a szülőknek.
Velük ellentétben Franco példás családfő volt, Pinochet szintén, és Salazar meg nőtlen, amolyan laikus szerzetesféle. E tulajdonságokat nem vallhatják maguknak napjaink európai államfői, legyenek koronázottak vagy szimplán csak »istenítettek«. A probléma tehát rosszul van felvetve. (Nem itt van a kutya elásva.) A férfiak ragadozóak maradnak – nyíltan, vagy rejtőzködve, női jóváhagyással vagy anélkül. S az egészben az a legmegrendítőbb, hogy a marxizmus az imádott vezetőiben megtestesülve a legaljasabb kizsákmányolást hajtotta végre: a nő kizsákmányolását a férfi által! Miközben a »népnek« toronyórát ígértek láncostul! Azok a kínai iskolás lányok, akik Mao elé zarándokoltak, nem tudták, hogy a Nagybácsi apró disznószeme már az ágyába válogatja őket. Soha embernek ember általi kiszolgáltatottsága nem hanyatlott ilyen mélyre – kivéve persze a nyugati liberál-kapitalizmust, ahol a gyermekek szexuális kizsákmányolása – például videós eszközökkel – az egyik legjövedelmezőbb üzlet. És történik mindez akkor, amikor a hivatalos humanizmus kihirdeti a »gyermekek évét«, majd a »családok évét«.”
(Az Action Françaises-ben francia nyelven megjelent írást magyarra fordította S. Király Béla)
A Vekker legújabb adásában Máthé Zsuzsa beszélt arról, hogyan és miért vállalta a parlamenti munkát a KDNP-frakcióban. A beszélgetésben szó esett hitről, politikáról, közbeszédről, a kereszténydemokrácia jövőjéről, valamint a Fidesz–KDNP ellenzéki szerepéről is.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Egyelőre podcast-műsorokkal. Aztán majd teljes életnagyságában visszatér a politikába -- ez a sejtésem.
A DK egykori elnöke arra is igyekezett választ adni, hogy miért él az a köztudatban, hogy minden politikus hazudik.
Azt azonban leszögezte, hogy nem szakad el végleg a színészettől.
Választások után: kétharmad, széthulló bizalom, és egy ország, amely még keresi az egyensúlyt a politikai történések és a társadalmi törésvonalak között.
A konfliktus azután robbant ki, hogy az állat a zsúfolt járművön hozzáért egy szatyorhoz.
A tapasztalata, a kora és a sebessége is nagy előnye. Hízelgő Arne Slot véleménye Kerkez Milosról.
