A német harmadik nem, az egyéb (divers) bevezetésének nem sok értelme van egy olyan korban, amikor potenciálisan több mint hétmilliárdféle nemi identitás létezik.
Divers megjelöléssel bevezetik a harmadik nemet Németországban a férfi és a nő mellé, mivel ez hozzátartozik a személyiség szabad kibontakoztatásához – olvashattuk a napokban.
Nem Németország az első, ahol hivatalosan harmadik nemet vezetnek be az emberek önmeghatározására. A harmadik nemmel egy probléma van: igazából nem segíti a „személyiség szabad kibontakoztatását” abban az értelemben, ahogy a német alkotmánybíróság elképzeli. Sem Németországban, sem máshol.
Tekintsünk el attól, hogy a személyiség szabad kibontatkoztatását segíti-e, ha a valóságtól elrugaszkodott önazonosságokat támogatunk hivatalosan.
A probléma a nemi identitások számának meghatározásában van. Sokáig röhögtünk a hat, aztán a Facebook által felkínált, évről évre gyarapodó számú (most talán 71-nél tart a számláló) nemi identitáson, genderen. Az egész dolog lényege azonban éppen az, hogy nincsenek objektív kritériumok, tehát sem kettő, sem három, sem hat, sem 71 „gender” nem különíthető el objektíve, mivel a nemi identitások objektív, külső meghatározása eleve elnyomó próbálkozás.
Mi lesz, ha valaki 72-dikként definiálja magát? Miért ne lenne joga hozzá, hogy kibontakoztassa a személyiségét, és milyen jogon mondják meg neki kívülről, hogy neki bele kell férnie az 71 meghatározás valamelyikébe?
Az identitáspolitika belső logikája szerint tehát igazából potenciálisan annyi nemi identitás létezik, ahány ember van a Földön. Ha mindenki másképp definiálja magát, akkor éppen 7,6 milliárd – ez a szám ugyebár percről percre gyarapszik. Eddig a pontig tulajdonképpen nincs megállás. Nem viccelek, erről komoly viták folynak feminista-LMBTQ-körökben, mivel számos feministának nem tetszenek az úgynevezett „nonbináris” önmeghatározások, minthogy a feminizmus céljaival ellentétesnek látják őket – ha jól értem.
A német „divers” pedig ebből a szempontból egy kalap alá veszi a 7,6 milliárd lehetséges önmeghatározást a két leggyakoribbon kívül – ami radikális identitáspolitikai szempontból elnyomó és sértő hatósági aktus. Minimum a patriarchátus szőrős mancsa.
A megoldás persze az lenne, hogy egyetlen objektív mércét alkalmazzuk, a biológiai nemet – de hát egyesektől, például Judith Butlertől tudjuk, hogy olyan nem létezik, az is csak elnyomó nyelvi konstrukció.
A kör bezárult.
Meg akarták ölni Kathleen Stock feminista filozófust, akit sokan transzellenesnek tekintenek. A Charlie Kirk elleni merénylet kapcsán ő maga számolt be arról, hogy a megöléséről és feldarabolásáról fantáziáltak.
Vannak kiemelkedően sikeres projektek az életben.
Mindezt nem én állítom, hanem Magyar Péter maga mondta ki, hogy Ruszin-Szendi oldalán egy lőfegyver volt látható.
Szeretné már dűlőre vinni az ügyet Ursula von der Leyen.
Nem tudom, hogy ebben az országban mikor mászkáltak utoljára politikusok nyilvános rendezvényen fegyverrel az oldalukon.
Nem mindennapi jelenetek.
