Brüsszel nem foglalkozik a felvidéki magyarok kárpótlási jogsérelmével

Milyen konferenciát rendeznek hétfőn?

Csóti György: Hétfő délelőtt 9 órától a Veritas Történetkutató Intézet új épületében rendezünk konferenciát a szlovák földek tulajdonjogának visszaadásáról szóló kárpótlási törvényről, az állampolgárságon és állandó lakóhelyen alapuló hátrányosan megkülönböztető rendelkezéseinek érintettjei ügyében. A szóban forgó törvény a mezőgazdasági jellegű ingatlanokra vonatkozik. Azok a személyek élhettek a lehetőséggel, akiknek az adott pillanatban volt szlovák állampolgárságuk és állandó szlovákiai lakhelyük.

Mióta tart ez a küzdelem?

Csóti: Évek óta. Mészáros Alajos felvidéki képviselő kezdte, Bagó Zoltán folytatta, most pedig Csáky Pál foglalkozik vele az EP-ben. Az Európai Bizottság elfogadta azt a tényt, hogy súlyos uniós jogsértés és diszkrimináció történt. Egy francia képviselő kérésünkre általánosságban feltett kérdésére, hogy kizárható-e ilyen esetekben a többi EU-s állampolgár, aki más országban él, a Bizottság azt válaszolta, hogy ez súlyos diszkrimináció és ellentétes az uniós joggal. De amikor a Benes-törvényre vonatkozólag tették fel a kérdést a magyar képviselők, a Bizottság állásfoglalást kért a szlovák kormánytól, amely azt válaszolta, hogy kevés embert érint az ügy, ezért a Bizottság nem foglalkozik vele. Pedig ha egyetlenegy embert ér jogsérelem, neki is jár jogvédelem. Ekkor, 2016-2017 fordulóján indított sajtókampányt a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI), hogy felkutassa azokat, akik érintettek – főként Magyarországon élő embereket. Több ezer jelentkező van, és több tízezren vannak, akiktől elvettek mezőgazdasági jellegű ingatlanokat, de nem élhettek a kárpótlás lehetőségével.

Miért uniós kérdés az ügy?

Csóti: Az EU csak azért foglalkozott a kérdéssel, mert ez a hátrányos megkülönböztetés érinti a tőke szabad mozgását. Amikor ezt a törvényt meghozták a szlovákok, még nem voltak EU-s tagok. 2004 májusában léptek be az Unióba, a törvény viszont hatályban volt 2004 végéig. Ebben a nyolc hónapban be kellett volna fogadniuk a károsultak igényeit akkor is, ha nem voltak ekkor szlovák állampolgárok és állandó lakhelyük sem volt Szlovákiában. Ezért harcolunk.

Korom Ágoston: A Benes-dekrétumok önmagukban nem sértik az uniós jogot, hiszen csak olyan törvény sértheti az uniós jogot, amit az uniós csatlakozás utáni jogi helyzetekre alkalmaznak. A szlovák földkárpótlási törvény tehát csak azért uniós jogi kérdés, mert ott volt ez a nyolc hónapos átfedés. Emiatt viszont a tőke szabad mozgásának uniós alapelvét iskolapélda-szerűen sértő, állampolgárságon és lakhelyen alapuló diszkriminációt valósította meg.

Hogyan áll a kérdéskörhöz az EU?

Korom: A tapasztalataink szerint az őshonos kisebbségeket érintő jogsértésekben, főleg ha határon túli magyar kisebbségeket érint, és különösen 2010-től, amióta az Orbán-kormányok hivatalban vannak,

A Bizottságot a „szerződések őrének” szokták nevezni, feladata az uniós jog alkalmazása feletti őrködés lenne, etnikai és nemzetiségi kérdésektől függetlenül. A szóban forgó ügyben a KJI több száz ember nyilatkozatát gyűjtötte össze, majd Csáky Pál időpontot egyeztetett a tőke szabad mozgásával foglalkozó egység osztályvezetőjével. E tárgyaláson a KJI átadta az érintettek magas számára vonatkozó bizonyítékokat, én és Antal Eszter ismertettúk a KJI jogi érveit.

Hogyan reagált a Bizottság?

Korom: A tőke szabad mozgásáért felelős osztályvezető lényegében elismerte a jogsértést, és hogy sok embert érint. A Bizottság későbbi írásbeli válaszaiban többek között azzal érvelt – annak ellenére, hogy egyértelmű a jogsértés –, hogy nem kíván fellépni, mert szerinte e jogsértések nem gyakoroltak kritikus hatást a belső piac működésére. A Bizottság élt a kötelezettségszegési eljárásban biztosított mérlegelési jogával, és nem lépett fel a jogszabállyal szemben, mondván, ez nem fog generálni határon átnyúló befektetéséket. Hozzá kell tenni, hogy az állami támogatások tilalmára vonatkozó uniós rendelkezésekkel szemben a tőke szabad mozgásának megsértésekor soha nem mérlegelik a belső piacra gyakorolt hatást. Bármilyen elenyésző jogsértés is sérti ezt az alapszabadságot.

Csóti György: A Bizottság képviselői a tárgyalás végén azt kérték, hogy a Kisebbségi Jogvédő Intézet nyújtson be panaszt az érintettek nevében.

Elég izzadságszagúnak tűnik.

Korom: Az, de sajnos ez a hozzáállás fedi a valóságot. A károsultak ügyén, általában az őshonos magyar kisebbségek ügyén, valamint a határon túli magyar kisebbségek jogérvényesítésén is túlmutat a Bizottság gyakorlata. Az uniós jog egyik alapvető követelménye, hogy azt az uniós szervek egyenlően alkalmazzák az uniós polgárokkal való kapcsolattartásban, ami kizárja, hogy számításba vegyék, hogy egy ország régen vagy újonnan csatlakozott. Tapasztalataink szerint

ezzel szemben az új tagállamokkal, illetve annak polgárait ért jogsértések keveset nyomnak a latba, vagy egyáltalán nem számítanak.

Kettős mérce?

Korom: A szlovák jogszabály ugyan nem nevesített kisebbségeket, de a jogsértés az őshonos kisebbségeket érinti a legnagyobb mértékben. Az Európai Bizottság által alkalmazott kettős mérce kitűnik más termőföldekkel kapcsolatos bizottsági joggyakorlatból. Sokan emlékeznek rá, hogy 2004-ben sok más tagállamhoz hasonlóan, Magyarországon is lejárt a mezőgazdasági földekre vonatkozó derogációs időszak, közismertebb nevén a földmoratórium. Ezzel egy időben ezen tagállamok új földtörvényeket alkottak. Tudomásom szerint sehol nem volt hátrányos megkülönböztetés, a tagállamok részére az uniós jog lehetővé teszi, hogy a közös agrárpolitika célkitűzései érdekében jogosultak korlátozásokat bevezetni a mezőgazdasági földek tulajdonával, használatával kapcsolatban, mégis az Európai Bizottság szint azonnal elindította az eljárást és átfogó vizsgálatokat az összes új tagállammal szemben, mert a régi tagállamok befektetőinek nem volt megfelelő a helyzet.

Ezzel szemben a szlovák kárpótlási törvény károsultjaival kapcsolatban a Bizottság 2013 óta nem tett semmit, pedig a legsúlyosabb állampolgárságon alapuló megkülönböztetés történt és elismerten a tagállam semmilyen körülmények között nem igazolhatja a hátrányos megkülönböztetést.

Eközben rendszerint a mi gyakorlatunkat kritizálják.

Korom: Az Európai Bizottság egyes tagállamokkal szemben megfogalmazott jogállamisággal kapcsolatos kritikáit sem erősíti ez a hozzáállás. A Bizottság általában azzal szokta érvelését alátámasztani, hogy a szerződések őreként vizsgálja a tagállamok jogszabályait, s ha uniós jogsértést talál, objektív kritériumok alapján pártatlanul eljár. A jelenlegi helyzet ennek gyökeresen ellentmond. Hozzátenném – ami a Minority SafePackkel kapcsolatban is fontos –, hogy azért is fel kell lépnünk a szóban forgó ügyben, mert a tőke szabad mozgásával kapcsolatban az az uniós jog alaprétegéhez tartozó gazdasági joghoz tartozik.

mivel a tőke szabad mozgása az uniós jog hierarchiájában a legerősebb jogosultságokhoz tartozik. Ha azt meg lehet sérteni következmények nélkül, akkor annál kevésbé erősebb jogi normák betartására kevés esélyt látunk.

Csóti: Mi hamarosan elvi jelentőségű, tömeges petíciót nyújtunk be az Európai Parlamenthez, folyamatosan ostromoljuk az európai ombudsmani hivatalt azt követelve, hogy az Unió tartsa be a jogállamiságot, és ne csak a nyugati befektetők érdekét nézze. Harcolni fogunk a végsőkig, ha kell, az Európai Unió Bíróságához fordulunk.