Bayer Zsolt a választási kampány hajrájában, tévéadásban jelentette be, hogy az evangélikusokat otthagyva katolizál. Arról kérdeztük a publicistát, miért döntött így és milyen szerepet játszott döntésében a politika. Villáminterjúnkban elmondta.
A Sajtóklub legutóbbi adásában bejelentette, hogy kilép az Evangélikus Egyházból és katolizál. Politikai okokból döntött így?
Ha le kéne fordítanom ezt a számok nyelvére, akkor azt mondanám, hogy ez hetven százalékban nem politika, hanem régebbi okokra visszavezethető személyes ügy, és csak harminc százalékban politika. Ez egy hosszú, személyes folyamat eredménye, de az utolsó lökést valóban az adta meg, hogy
sem azzal az evangélikus egyházzal, ami például Skandináviában államegyházként működik.
Megállja a helyét az az értelmezés, hogy nem a katolikus teológia, hanem skandináv leszbikus lelkésznők bírták rá erre a lépésre?
Így nem állja meg a helyét. A katolicizmus azóta vonz, amióta felnőtt ésszel gondolkodom a vallásról. Sokkal jobban vonz, mint a protestantizmus. Ebben millió ok szerepet játszik. Az apai örökség, a feleségem, aki szintén katolikus, és leginkább egy katolikus plébános, aki jó barátom és meglehetősen nagy hatást gyakorolt rám. A felháborodás csak az utolsó lökést adta meg.
Konkrétabban min háborodott fel?
Azon a beteg és torz liberális felfogáson, amely szerint Európának az a feladata, hogy támogassa, segítse és elfogadja az ellenőrzés nélküli, határtalan migrációt. Ez számomra elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan például, hogy svéd vagy norvég liberális lelkészek leszedetik a saját templomukról a keresztet, hogy nehogy véletlenül zavarják a muszlimok lelki békéjét.
Amikor kommentálta a döntését egy eszmetörténeti ívet vont a reformáció és a felvilágosodás liberalizmusa között. Miben látja ennek a jelentőségét?
A Re-formáció visszaalakítást jelent, Luther semmi újat nem akart, vissza akart térni a gyökerekhez. Európa nem lenne olyan, amilyennek ismerjük, ha a Max Weber által leírt protestáns munkaetika nem határozta volna meg a fejlődését. A protestantizmusból nő ki a felvilágosodás, és abból a liberalizmus, ami eredetileg a nemzetállamok kialakulásának volt az ideológiája. Tehát protestantizmus nélkül a mai Európa elképzelhetetlen lenne. Csak az a baj, hogy ahogy azt Madách is leírta, az az ember igazi tragédiája, hogy a legcsodálatosabb vallásból, eszméből és filozófiából is komplett elmebajt tud gyártani.
Ezért ma nincs nagyobb lázadás,
és jottányit sem engedni a tradíciókból. Ez ma a lázadás maga. Ma nem Petőfi Egy gondolat bánt engemet című verse a forradalom, ma Babits a forradalom, „A gazda bekeríti házát” a forradalom. Tevje, a tejesember örök kiáltása a forradalom: „tradition”! Ugyanis ma az európai, fehér, keresztény civilizációt és kultúrát űzik el éppen szülőföldjéről, éspedig a legbrutálisabb pogrommal. Igen, pogrommal. És nincs hova menekülni, legfeljebb Anatevkába. Hát többek között ezért leszek inkább katolikus, ha már egyszer mélyen gyökerező kulturális és politikai okok miatt ortodox nem tudok lenni.
Végül, ha nem titok, elárulja, hogy kire szavaz vasárnap és miért?
(Nevet.) Szerintem kevés ember van, aki nem találja ki, hogy kire fogok szavazni. Természetesen a Fidesz-KDNP jelöltjére és listájára. Leginkább azért, mert fontos nekem, hogy az európai civilizáció és kultúra megmaradjon és a magyar nemzetet jelentő civilizációs és kulturális szövetet úgy tudjuk átadni az utódainknak, ahogy az őseinktől megörököltük.
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
A tettek mezejére léptek.
Ábrahám Róbert bemutatta új dokumentumfilmjét, Monaco Hadtest címmel. Az eseményen a Mandiner is jelen volt.
Az iszlamista eredőjű antiszemita támadások világszerte szaporodnak, a keresztények és a zsidók napi fenyegetésben élnek szerte a világban.
Folytatódik a miniszterelnöki interjú dömping.
Strukturális törés rázza meg Stuttgartot, ahol az iparűzési adóbevételek csökkenése és a szociális kiadások növekedése egyszerre feszíti a költségvetést.
A vásárlásra ösztönző visszaszámlálások inkább egy meghosszabbított black fridayt idéznek, mintsem a lelki elmélyülés és a csend időszakát. A modern karácsony igazi kihívása talán az, hogy megtanuljunk választani. Gianni Annoni írása.
