Soros pénzt kér

„Kétmilliárd euró, azaz több mint hatszázmilliárd forint. Ennyit követel magának Brüsszeltől Dénes Balázs és szervezete, az egyelőre Soros pénzén tengődő Liberties

Magyarul a pénzéhes csapat neve persze jóval hangzatosabb: Polgári Szabadságjogok Szövetsége Európáért. A nemzetközi konglomerátumban, ahol hazánkat egyenesen a feketeöves TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság képviseli, úgy látják, még az uniós intézmények sem elkötelezettek eléggé az úgynevezett emberi jogok iránt, nem szeretik elég forró szívvel a nyílt társadalom eszmeiségét, ezért hasznosabb lenne, ha a kipróbált NGO-kra bíznák az efféle munkát. Majd ők, mármint a Soros-féle hálózat, az orrára koppintanak minden olyan tagállamnak vagy hatóságnak, amelyik kiáll a sorból. A hivatalos terminus szerint azokat vegzálnák, akik tönkreteszik a jogállamiságot, cserébe a 2020 utáni uniós költségvetési ciklusban az említett, szerényke összeget kérelmezik tisztelettel. Már csak azt nem teszik hozzá, hogy ami jár, az jár.

Ha azt gondolnánk, egy ilyen bátor kérelemre lekezelő mosoly és azonnali elutasítás a válasz, érdemes felidézni Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök és Soros György finoman szólva is remek hangulatú kézfogóját vagy azt a mintegy kétszázhúsz fős listát, amelyen a Nyílt Társadalom Alapítvány által megbízhatónak tartott EP-képviselők szerepelnek. Esetleg azt a sorrendiséget, ahogy a Soros-szervezetek javaslataiból következtek bizonyos intézkedések, például az átláthatóságot erősítő civiltörvény elleni kötelezettségszegési eljárás.

Korántsem kizárt tehát, hogy annyi más tevékenység után ezt a területet is kiszervezheti az unió központja a bevándorlásmániás filantrópnak, valamint európai helytartóinak. És akkor bizony beérik a temérdek befektetés, hiszen lesz EU-forrás bőven, plusz megmarad a továbbra is multimilliárdos „Gyuri bácsi” apanázsa, mellé pedig egy jókora furkósbot, amellyel olykor a holmi nemzeti szuverenitást meg határvédelmet emlegető tagállamok fejére lehet csapni.

Ízlelgessük: a jövőben nem az Európai Bizottság, hanem egyenesen ezek a nem kormányzati szervezetek indíthatnának eljárásokat, például az április 8-án újraválasztott Orbán-kormány ellen. Persze ha a cukisodó Jobbiktól a megint whiskyügybe keveredő Gyurcsányig terjedő horrorkoalíció nyerne, hamar elfelejtenének minket, ez borítékolható. De mit kíván még a drogliberalizációért kifejezetten, a holokausztot tagadók elmarasztalásáért már kevéssé lelkesedő, a németeknél is hazánk ellen lobbizó Dénes Balázs és rendkívül haladó szellemiségű berlini csapata? Hát persze hogy az uniós támogatások megvonását Magyarországtól! Annyi engedményt tennének csupán, hogy a renitens, szerintük nem eléggé „európai” tagállamok, így hazánk esetében valamiféle brüsszeli kamuszervezet adhasson pénzeket. Nyilván annak érdekében, hogy a megrövidített lakosság ne kezdjen heveny ökölrázásba a senki által meg nem választott, mégis politikai döntéseket hozó figurák felé.

Soros is érzi persze, hogy egyre nagyobb a tét. Brüsszeli sikerei ellenére Olaszországban már szorongatják az Afrikából migránsokat utaztató szervezeteit, Európa-szerte csökken a bevándorlási projekt iránt lelkesedő politikusok száma, társadalmi szinten pedig már megtörtént a fordulat. Itthon a Stop Soros törvénycsomag élesítése jelenthet számára további akadályt. Érthető tehát, nemzetközi és hazai szinten is, mintha fokozná a nyomást. Tudja azt is, ha a Fidesz–KDNP nyer, cserébe az elmúlt évek melójáért, hálózatával együtt hazaküldik Amerikába. Ahogy a miniszterelnök fogalmazott: boldogítsa az ottaniakat.”