Nyílt levél az ellenzéki pártok vezetőihez

„Ezek az események ismét arra utalnak, hogy az Orbán-rezsim gátlástalansága nem ismer határokat, amikor a hatalma megőrzéséről van szó, és az előttünk álló választási kampányban ennek éppen úgy fogják tanújelét adni, mint akik élet-halál harcot vívnak. Mert a felfogásuk szerint ezt vívnak. Holott ez a felfogás az Önöké kellene, hogy legyen. Az Önök élet-halál harcáról van szót, amit csak együtt nyerhetnek meg. Ehhez képest Önök arról vitatkoznak, hogy kinek van menlevele a jövőbe, és kinek nincs. Arról vitatkoznak, hogy ki alkalmasabb és felkentebb jelölt Orbán ellenzékének szerepére. Az Önök vitája megmosolyogtató és naiv, és semmi másról nem szól – a tapasztalataik vagy éppen a fiatalságuk ellenére –, mint az ötszáz éves magyar haldoklás újabb fejezeteinek előkészítéséről.

Magyarország 2018-ban nem kevesebbről fog dönteni, mint Szent István, Széchenyi és Antall József országának megmaradásáról – a civilizációnkról. Nagyon világos, hogy 2018 tétje »Európa vagy Oroszország«. Ha ez nem lesz alkalmas közös nevező és kampányüzenet Önöknek, ellenzéki pártoknak, akkor méltán fog az utókor úgy emlékezni Önökre, mint akik Orbán Viktorral együtt elárulták a magyar nemzetet. Önök – ha jól tudom – mind az Unióban akarják látni az országunkat az elkövetkező évtizedekben. Miért nem tudnak akkor annak a veszteségnek a fenyegetése ellen kampányolni, amit a Fidesz jelent erre a jövőképre?

Felhívom Önöket az olvasottak megfontolására. A Polgári Konzervatív Pártnak, amelynek elnökeként jegyzem ezt a levelet, természetesen szintén megvannak a fenntartásai Önökkel szemben – kivel szemben kisebb, kivel szemben nagyobb – , aminek visszatérően hangot is adtunk az utóbbi években. Ugyanakkor azt képviseljük, hogy az Európai Unió tagsága olyan pártok fölötti ügy, amelynek kapcsán minden ellentétet készek vagyunk félretenni és ennek érdekében erkölcsi vagy politikai támogatást nyújtani egy ellenzéki koalíciónak. Most ez a tagságunk forog veszélyben, ezért a PKP kész támogatni egy hatékony ellenzéki együttműködést, amely lehetőség szerint kiterjed az ellenzék összes pártjára. Leszögezem: kis párt vagyunk, ezért a felhívásunk nem valamiféle kormányzati szerepért cserében íródott. A PKP-nek a feladata ebben a pillanatban mindössze ráébreszteni Önöket arra, hogy az óriási, nyugodtan történelminek nevezhető felelősségükhöz képest milyen elhanyagolható, érdektelen vitákat folytatnak.”