Az egész akkor kezdődött, amikor egy örökbefogadási kurzus után (legidősebb fiúnk Dél-Koreából származik) rájöttem, hogy rossz irányba tart az életünk.
„Új sorozatunkban világ körüli, »anyai« utazásra invitálunk. Minden részben egy új országba látogatunk, egy-egy édesanya szemszögéből ismerkedhetünk meg az adott nemzet szülői szokásaival, lehetőségeivel. Joanna Goddard Motherhood Around the World, azaz Anyák a világ körül című sorozatának hála megismerkedtünk már a norvég, a japán és a kongói anyai élettel. Most a negyedik részben Észak-Írországba látogatunk. Joanna interjújában Tiffany Wyse-Fisher-t kérdezi az ír szokásokról, az elmúlt két évéről és a vidéki mindennapokról. Tiffany Wyse-Fisher Ohio-ban született és az Illinois-beli Peoria városában töltötte gyermek- és felnőttkora nagy részét. Férjével, Dustin-nal két éve úgy döntöttek, hogy munkát váltanak, eladják házukat és egy kis faluba költöznek Észak-Írországban.
»Az egész akkor kezdődött, amikor egy örökbefogadási kurzus után (legidősebb fiúnk Dél-Koreából származik) rájöttem, hogy rossz irányba tart az életünk. Ki akartam lépni a munkahelyemből és önkénteskedni szerettem volna. A férjem is támogatott ebben, a kalandozásnak ő is megörült. Én rajztanárként dolgoztam, ő pedig grafikatanár volt egy egyetemen, emellett egy magánvállalkozásunk is volt. Úgy gondoltuk, még egy évig várunk, átrágjuk magunkat a lehetőségeken, ehhez képest két hónapra rá, már Írországban kezdtünk egy teljesen új életet.«
Jelenleg Tiffany és férje egy békítőközpontban dolgoznak csodálatos kilátással a tengerre. »Nagyon szeretünk itt élni. A falunk bár pici, de önellátó, négy élelmiszerbolttal, hat fodrászattal, két hentessel és kismillió kocsmával. Megkaptuk a kormánytól a megtisztelő „Kiemelkedő természeti szépséggel” bíró elnevezést. A Trónok harcának egyes jeleneteit is errefele vették fel. Bár több mint egy órát kell vezetni ahhoz, hogy egy nagyobb várost találjunk – amit eleinte nehéz volt megszokni –, még így is maximálisan megéri.«
A nyugalomról: »Az ír kultúra nem a dátumokra, az időpontokra, hanem a kapcsolatokra épül. Emiatt aztán mindenki késében van, ugyanakkor folyton beszélgetünk. Ez eleinte zavaró volt nekünk, de aztán nagyon megszerettük. A két éves vízumunk sajnos hamarosan lejár és már előre szomorkodom, hogy itt kell hagynunk ezt a nyugalmat.«”
(...)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A zongoraművész-zeneszerzővel Szent Filoména vértanúságáról, a tökéletes isteni tervről és az eddigi legnagyobb csatáját vívó emberiségről is beszélgettünk.
A Nobel-díjas író a saját hazáját korábban egy részeges anyához hasonlította.
Jókai Mór regényeiben nem egyszer saját édesanyjáról formázta a hősnőket, és egész életében nagy tisztelettel beszélt a tartást adó asszonyról.
Szerencsére sem az utasok, sem a személyzet nem volt veszélyben.
A fővárosi ellenzéki elit ezt szemlélve arra számít, hogy Magyar Péter kormányra kerülve mégis azt teszi, amit ma az ellenzéki Oroszország-szakértők képviselnek?
