Örömünnep a mai. A nemzetközi politika tengerén eleddig hatalmas hullámokat korbácsoló, vitorlaszaggató vihar ért most véget: két sörgyártó magáncég ma megállapodott arról, hogy mindkettő használhatja a saját védjegyét, címkéjét.
Adjunk hálát, feleim! Örömünnep a mai. A nemzetközi politika tengerén eleddig hatalmas hullámokat korbácsoló, vitorlaszaggató vihar ért most véget.
Két sörgyártó magáncég ma megállapodott arról, hogy mindkettő használhatja a saját védjegyét, címkéjét. Nem pereskednek tovább. A sörháborúnak ezennel: vége.
Alleluja!
Kisebb örvénybe látszólag a magyar hajó kormányosai kerültek csak az örömteli döntés pillanatában, ők ugyanis flottájuk minden ágyúerejével vették célba az egyik sörgyártót: azt, amelynek zászlaján vörös csillag éktelenkedik.
Törvénytervezetet is kiizzadtak magukból a magyar kormányosok, s mivel azt mégsem mondhatták, hogy azért avatkoznak be, mert más ország vizein a nagy, nemzetközi flottával bíró csillagosok betámadták a magyaroknak oly' kedves kis ladikot (vagy inkább cukker kishajó vontatta uszályt), hát belekapaszkodtak abba a vörös csillagba.
Igaz, pontosan tudhatták, hogy ez a vörös csillag nem az a vörös csillag. Ha máshonnan nem, hát saját felderítőiktől. Ez azonban nem volt gond, jött az alkapitány kemény antikommunizmusba ágyazott nemzetvédelmi hevülete.
No de mi lesz most, a nagy kiegyezés után?
Továbbra is kell sörcsillag-ügyi törvény? Vagy most már inkább ejtik? Utóbbi esetén jöhet a magyarázat: „Siker! Siker! Siker!” Hát hiszen tárgyalóasztalhoz is a magyar kormányos ültette a feleket, s a magyar flotta keménysége, kartácstűz-fenyegetése is kellett, hogy ilyen szépen rendeződjön ez a csúnya és igazán jelentékeny ügy.
Ha így lesz, azzal csak egy apró gond van.
Nyilvánvalóvá válik, hogy amit a veszélyes sörös-vörös csillagról eddig alkapitányi szintig minden kis- és nagy kormányos összebeszélt, azt egyetlen másodpercig sem gondolták komolyan.
Egy klasszikus szavaival:
Igen, az volt.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A miniszter elárulta: ezentúl havonta 5-10 ezer forintot spórolhatnak az utazók.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Ezúttal is különlegesre sikerült a Lázárinfó.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
