Megkongatta a vészharangot az európai demokráciák felett a neves elemző
Ivan Krastev szerint 1989 már nem tűnik a liberalizmus fénypontjának.
A nagy européerek szocdem–néppárti csalás esetén már nem is féltik annyira az osztrák demokráciát. Hallgatnak, mint az a bizonyos a fűben.
„Mindezek mellett az alkotmánybíróság elképesztő megállapításokat tett. Például hogy a választási irodákból a választás napján 13 órától, tehát jóval az urnazárás előtt folyamatosan részeredmények kerültek ki elektronikus úton a médiához, illetve közvélemény-kutató cégekhez. És nyilván a pártokhoz is! Vagyis szavazás közben is manipulálhatták az eredményt. Volt, ahol ez annyira jól sikerült, hogy 146 százalékos részvételhez vezetett! És véletlenül mindig olyan területen történtek ezek, ahol végül Van der Bellennek sikerült megelőznie Hofert. Ugyanakkor az alkotmánybíróság a választások megismétlésének kimondásával együtt nem mondta ki konkrét választási csalás megvalósulását, de több ezer esetben megállapítja az eljárási rend törvénytelenségét, s leginkább a levélszavazatok körüli törvénysértéseket nevesítette.
Mindeközben Brüsszel hallgat. Juncker, Merkel, és Schultz nem kéri ki magának, hogy a szociáldemokrata–néppárti nagykoalíciós kormány által vezetett államgépezet hogyan tudott ilyen botrányos választásokat lebonyolítani. Nem szólították fel a szocialista Kern miniszterelnököt azonnali lemondásra, ahogy Van der Bellen is úgy tett, mintha nem is ő lett volna a választási jogsértések kedvezményezettje: mintha csak szűz lány lenne ebben a mocskos FPÖ-s világban. Most már a napnál is világosabb, és maga az alkotmány őre mondta ki, hogy a fennálló államhatalom nem tudta garantálni a választások tisztaságát. A zöldek által vezetett nagy összefogás csak súlyos törvénysértések árán tudta jelöltjét államfővé választatni.
A nagy européerek szocdem–néppárti csalás esetén már nem is féltik annyira az osztrák demokráciát. Hallgatnak, mint az a bizonyos a fűben.”