A végvári dicsőséget felidézni politikai botrány?

2016. június 1. 7:20

Zsuppán András
Válasz.hu
A hvg.hu úgy látja, hogy L. Simon a beszédével „újraértelmezte a török kori történelmet”. Pedig nehezen tudnék ennél hagyományosabb értelmezést kitalálni.

„L. Simon László kulturális örökségvédelemért felelős államtitkár olyan nyitóbeszédet tartott egy végvári hagyományőrző fesztivál, a kilencedik alkalommal megrendezett Tatai Patara megnyitóján, amely a törökök számára állítólag sértő volt, merthogy az ünnepi beszédében »rabságnak, vallási háborúnak, megszállásnak nevezte a török uralmat Magyarországon.«

(…)

Ez nem valami eredeti megállapítás, elég felütni bármelyik történelemkönyvet, számszerűsítve megtalálható benne, hogy milyen következményekkel járt a 150 év, amikor az ország harmada kiszakadt Európából, és egy muszlim birodalom megszállása alá került, másik két harmadában pedig csak durván megfogyatkozva, a legnagyobb veszélyek és nehézségek között maradhatott fenn egyáltalán a magyarság állami létezése. Az ország közepén a települések kétharmada teljesen megsemmisült, a visszafoglalás után úgy kellett a vadonban, a mocsárban civilizációt teremteni, mint Amerikában a gyarmatosoknak. A török korban került legközelebb a magyar nemzet a megsemmisüléshez. A török megszállás következménye az ország középső részének elnéptelenedése, a kora újkori európai fejlődésből való kiszakadás, az évszázados elmaradottság a fejlett Nyugathoz képest. A török kor következménye Trianon.

A hvg.hu úgy látja, hogy L. Simon a beszédével »újraértelmezte a török kori történelmet«. Pedig nehezen tudnék ennél hagyományosabb értelmezést kitalálni. Gárdonyi Géza, esetleg, megvan még a hvg-nél valakinek? Arany János, Szondi két apródja? Zrínyi Miklós, Szigeti veszedelem?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 75 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ki olvas manapság hvg-t?
Mindenben hazudik.

A törökök megelégedhetnek azzal, hogy Szigetváron megemlékezhetnek Szulejmánról és Budán Gül Babáról. Magánvéleményükben persze sajnálkozhatnak, hogy nem tudtak megvédeni minket a németektől.

Van egy csodálatos regény a hódoltság koráról: Szilágyi Istvántól a Hollóidők.

Mindenkinek jó olvasást kívánok, azt meg szinte elképzelni sem tudom, h. a HVG hogyan, miként tudott az L. Simon beszédbe belekötni, ez NEM lehet vitás kérdés.

Semmiféle nosztalgiával nem lehet megszállásokra emlékezni.

Amennyiben a "botrány", h. L. Simon a kereszténység, mint eszmerendszer fönnmaradásának szükségességét hangoztatta a magyar nép számára, azt kell gondolnom, h. a HVG véleménye legalábbis NEM egyeduralkodó.

A mai, harcos ateisták nagyszülei még egy olyan világban éltek, ahol a népesség nagy része aktív vallásgyakorló volt.

Az Államokban ma is, ráadásul a nagyobb, a műveltebb, tanultabb, gazdaságilag prosperálóbb rész.

Az istenfélelem, a vallásgyakorlás még nem ártott meg egy társadalomnak sem, úgy gondolom.

A hagyományaink őrzése, ünneplése, így a végvári hagyományoké is, fontos dolog. Csak azt nem értem, miért kellenek ehhez "török hagyományőrzők" és török nagykövet. A 48-as hadijátékokban sem szoktak részt venni osztrák és orosz "hagyományőrzők", hanem magyarok öltöznek osztrák uniformisba. És ez a normális. Ezek a mi hagyományaink, a mi felfogásunk és identitásunk szerint. A népünnepély és a játék mögött azért mégiscsak ott van a történelem és a mártírokra és szenvedőkre való emlékezés is. A tatárjárással, Moháccsal és a török megszállással, a 48-as és 56-os tragédiával nem lehet "megbékélni", vásári forgatagot és diplomáciai örömünnepet csinálni belőlük. A szervezők vesztették el a mértéket és az egyensúlyt.

Az emlékhelyek, mint Szulejmáné, és a kiengesztelődő koszorúzások teljesen rendjén vannak, ott van helyük a nagyköveteknek is, és ott számít provokációnak a másik fél tetteinek és bűneinek felhánytorgatása. (Azért nem véletlen, hogy Szulejmán emlékhelyének nyoma sem maradt a felszabadulás után, senki nem érezte fontosnak még dokumentálni sem.)

A törökökkel és más muszlim államokkal való barátkozás pedig maradjon csak a gazdasági kapcsolatok szintjén. Nem kellene nekünk a török csatlakozás mellet annyira kiállnunk. De érthető, ha az udvariassági látogatások alkalmával elhangoznak általánosságban csatlakozást támogató megnyilatkozások. Ezt csinálják a nyugatiak is évtizedek óta, otthon pedig csendben szabotálják a török csatlakozást.

Most komolyan, tényleg azt hiszed, hogy a külföldi hagyományőrzőknek szinkrontolmács fordította L. Simon beszédét? Szerintem egy kicsit túlspilázzátok a dolgot.

A cseh, német és holland hagyományőrzőknek meg mellesleg biztosan tetszett volna a beszéd, ha értették volna: boldogok lennének, ha odahaza is így merne egy államtitkáruk beszélni. Már csak ilyenek a katonai hagyományőrzők: ritkán ballibsi hígagyúak.

A törökök meg elmehetnek az "érzékenységükkel" a sóhivatalba. Az örmény népirtást sem szabad nekik megemlíteni, de ők bezzeg szívbaj nélkül készítenek propagandafilmet Szulejmánról és Konstantinápoly elfoglalásáról:

https://www.youtube.com/watch?..

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés