Az NVI-affér kapcsán rögtön beindultak az összeesküvés-elméletek. Csak ez esetben az a baj, hogy valamelyiknek igaznak kell lennie, és egyik forgatókönyv rosszabb, mint a másik.
Teljes joggal vetett nagy hullámokat a tegnapi, Nemzeti Választási Iroda-beli affér: tűrhetetlen jelenetek zajlottak az iroda előterében. Amint ilyen esetekben lenni szokott, konkrét információk hiányában rögtön beindultak az összeesküvés-elméletek. Csak ez esetben az a baj, hogy valamelyiknek igaznak kell lennie, és egyik forgatókönyv rosszabb, mint a másik.
Lándori Tamás kolléga tegnap már össze is szedte ironikus totójában a lehetséges forgatókönyveket. A mértéket vesztett kormányoldal akadályozta, jobb ötlet híján, verőlegények fenyegető fellépésével a jogállami ügymenet zavartalan lefolyását? Tényleg itt tartunk? Vagy maguk a szocik szervezték az egészet, nyakóstul, erdősinéstül és kopasz brigádostul? Tényleg képesek a szocik ennyi konspirációra? Vagy a kormányoldal szervezte úgy, hogy a szocik akciójának tűnjön? Vagy az egyik fél a kormányoldal, a másik a baloldal provokátora volt, és egymásba csúsztak a különböző dimenziók? Vagy van itt még egy harmadik játékos, esetleg egy komoly szervezkedési tapasztalatokkal rendelkező, ámde sértett oligarcha, bizonyos S. Lajos? Vagy valaki más? A kinek áll érdekében? örök kérdésére ez esetben több hihető válasz is adható.
Persze hihetjük azt is, hogy csak és kizárólag a véletlenekből és egyéni szándékokból állt össze a tegnapi performansz, s Erdősiné önnön fejéből pattant ki a népszavazás beindításának ötlete, ahogy a kopaszok is csak épp arra jártak és bandáztak egy jót egy közintézmény előterében, hónuk alá pedig véletlenül becsúszott Erdősiné népszavazásos kezdeményezése is. Megesik az ilyen.
Most, másnap reggel még nem ismerjük a teljes történetet. Lehet, hogy ez esetben, mint oly sokszor máskor, nem is fogjuk. Azt viszont hadd jegyezzem meg: ha a kormányoldalnak semmi köze nincs a történtekhez, akkor, ismerve a kormány és a Fidesz gépezetének ilyen ügyekben eddig tanúsított hatékonyságát és gyorsaságát, akár le is leplezhették volna már a sötétben bujkáló ellent.
Akárki áll az akció mögött, botrányos, hogy a tegnapi esemény megtörténhetett. Különösen azért, mert senki nem akadályozta meg a több órán át tartó, a nyilvánosság előtt zajló kutyakomédiát. Sem az érintett hivatal, amely eltűrte, hogy ez megtörténjen (a kopaszok állítólag maguk döntöttek arról, kit engednek be és kit nem a közhivatal bejáratán); sem a közrendet fenntartó szervek, amelyek nem tartották szükségesnek a rend helyreállítását a hivatal előterében; és senki más sem. „Vannak biztonsági őrök az Nemzeti Választási Irodában, de csak annyit kértek a kopaszoktól, hogy hagyják szabadon a blokkolóórát” – közölte tegnap a Mandiner érdeklődésére az NVI. Kopaszodik a magyar demokrácia, na.
Tartom, amit tegnap írtam: nyilvánvalóan meghekkelték demokratikus intézményrendszerünket, ami történt, az a magyar demokrácia ocsmány megcsúfolása volt.
Ha körülnézünk a világunkban, és meg akarjuk érteni a társadalmi és politikai folyamatait, két alapvető axiómát érdemes megismernünk, fejben tartanunk és továbbgondolnunk.
A XXI. Század Intézet októberi felmérésből kiderült, hogy a magyar közösségi média felhasználók számára fontos az emberi méltóság védelme és nem szeretik az álhíreket.
Ezúttal az Economx és az Index veszített az Alkotmánybíróság előtt.
Nem köntörfalazott a magyar miniszterelnök.
Így emlegetik az aktuális ellenzéki nyilvánosságban, hogy Molnár Ferenc Tisza-szimpatizáns lett.
Ha a szabályok értelmezése tovább lazul, az torz ösztönzőket hoz létre: politikai szereplők számára a mentelmi védelem akár tudatos menekülési útvonallá válhat.
Az ünnepi rendezvények és gyűlések miatt szerdától lezárások lesznek Budapesten.
Az amerikai lap arról ír, hogy a külügyminiszterek előzetes találkozóját elhalasztották, de az nem derült ki, hogy ez milyen hatással lehet a tervezett Trump–Putyin találkozóra.
