A gyakorlati liberalizmus csapdái

2016. február 21. 16:18
Széll Kálmán
Magyar Nemzet
A liberalizmus gyakorlatával baj van.

„Napjaink liberális elvei sajátosan érvényesülnek a közéletben, azaz a politikában, gazdasági és kulturális életben. Az emberi (személyiségi) jogok, az ember méltósága, a magántulajdon szentsége, a fajgyűlölet és a kirekesztés káros volta, a sajtó-, a szólás- és a véleménynyilvánítás szabadsága, a tolerancia tetszetős szlogenek. A más vélemény eltűrése, tudomásul vétele alázatot, önmérsékletet követel, és elvárhatóan kétirányú. Végső esetben az intoleranciát is el kell viselnie. A valóságban azonban a tolerancia hívei – tisztelet a kivételeknek – másoktól elvárják a toleranciát, ám ők maguk intoleránsak, sőt nézeteik elfogadását elvárják. Aki a normáiktól eltérően beszél vagy ír, az a támadások össztüzére számíthat. Az igazság és szabadság »szerelmesei” ekként ejtették fogságba az igazságot és szabadságot. A »másság« tisztelete és elismerése fontos, ami azonban nemcsak egyeseket, hanem a »másként gondolkodó« államokat is megilleti, főleg ha ezt a külön utat a népakarat támasztja alá.

A szólás- és véleménynyilvánítási szabadságnak is vannak tabui, tilos területei, sőt bizonyos vélemények hangoztatását törvény tiltja. De ki mondja meg, hogy hol a határ? Egyes társadalmi vagy etnikai csoportok mintegy védettséget élveznek. Az újságírók szabadsága korlátozott, kenyerük érdekében a kormányok kívánságára is kell gondolniuk, hogy csak a 2015-ös szilveszteri kölni események elhallgattatására utaljak. A névtelenül, másokat akár alaptalanul sértő szövegek szabad felkerülése az internetre mindennapos, elektronikusan embereket bántalmaznak, zsarolnak, sokan már óvó rendszabályok után kiáltanak.

Zavaró, hogy számos aktuális kérdésekben általánossá vált a kettős mérce. Legmarkánsabb,
»legitimált« formája a fasizmus és kommunizmus eltérő súlyú értékelése, de a kettős megítélés a bel- és külpolitikában egyaránt feltalálható. Bizonyos pártok, csoportok országok megengednek maguknak olyat, amit másoktól számon kérnek. Ha egy »védett« etnikai kisebbséget sérelem ér, a nemzetközi jogvédő szervezetek azonnal tiltakoznak, ám ha a külhoni magyarokat éri sérelem, az már az illető állam belügyének számít. A kettős mérce révén a kis országok, a »nem szalonképesnek« kikiáltott pártok húzzák a rövidebbet.

A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. Talán kissé egyoldalúra torzított példákkal arra akartam rámutatni, hogy a liberalizmus gyakorlatával baj van. Megérhetjük persze egy új Churchill felbukkanását, aki meg fogja állapítani, hogy a liberalizmus gyakorlata nem jó ugyan, ám nincs jobb nála. Ennek ellenére érdemes volna a gyakorlat nézőpontjából az egész ideológiai és gazdasági rendszert újragondolni, reformálni – ám attól tartok, hogy ez túl sok érdeket sértene, s minden maradna a régiben.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 35 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A liberalizmus gyakorlata valaminek a következménye. Annak az ideológiának, amelynek számos ága-boga van, amely napjainkban azt a célt szolgálja, hogy mázzal fedje be – azt amiről a szerző is ír – a diktatórikus, önkényeskedő megnyilvánulásokat, történéseket. Ennek a következménye, hogy az eredeti ideológiai és a mai gyakorlat elválik egymástól és szembemegy, amelyből végül anarchia lesz. Mindez minden területen jól érzékelhető napjainkban.

"fasizmusát"?

Ezt talán ki kellene bővebben fejteni, mert így "odadobva" nem sok értelmét látom.

Félreértettél. Nem magamnak kértem.

"Azt hiszem mindenki olvas...." - túl optimista vagy.
Az lehet, hogy mi ketten félmondatból is megértjük egymást, de ez nem biztos, hogy általánosan is kijelenthető. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet. Az idézettel pedig magyarázatot adtál a kijelentés értelmezésére.

:-)
Kedves vagy amikor nekem próbálod elmagyarázni a fasizmus és a liberalizmus fogalmát. Köszönöm, de nem vagyok rászorulva.
A "liberálfasizmus" szó egy olyan szó, amely íróniának megfelel, de filozófia értelemben értéktelen. Egy adott dolog, történet, elmélet, gyakorlat nem lehet egyszerre liberális és fasiszta.
Az egy más téma, ha a diktatúra liberális mázzal van bekenve, de ez attól még diktatúra marad.

:-)
Velem lehetsz optimista. Legfeljebb vitatkozni fogunk.

Hol olvastál ilyen a kommunista filozófiában, hogy "minden embernek egyformán jár mindenből"?

Nincs ilyen tétel.

:-)
"A föld lapos," felül vannak a liberális demokraták és alul az összes többi.
Szerintem így pontos.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés