A 46 negatív állítás olykor balkáninak nevezi a magyar kultúrát, rossznak látja a vállalkozók adómorálját éppúgy, mint az adószedés intézményeit, beszél az értelmiségiek álfüggetlenségéről, az egymás közötti bizalmatlanságainkról, az egymás megsegítésére vonatkozó igény hiányáról, irigységről, káros előítéleteinkről.
Szó esik még kedély- és hiánybetegségeinkről, rossz élelmiszereinkről, múltba tekintő pesszimizmusunkról, a sikerrel szembeni ellendrukkerség kultúrájáról, a tehetségesek elvándorlásáról, a szerződések kétségességéről, pénzügyi tudatosságunk hiányáról és kulturális átprogramozásunk szükségességéről.
A negatív állítások e provokatív egymás mellé helyezése egy olyan képet fest le, ami alapján meglepő, hogy egyáltalán vannak kulturális eredmények és sikeres emberek Magyarországon. A negatív jelenségek okait (ha beszél róla) a legtöbb vezető a történelem sajátosságaiból vezeti le – ebből pedig az következik, hogy a negatív dolgok nem öröktől fogva vannak, és nem örökké tartanak, megváltoztatásuk viszont mégis beláthatatlan erőfeszítéseket követel.