Eddig miért nem szilvesztereztünk a Balatonnál, kérdezi az Origo cikke. Majd meg is válaszolja: mert nincs ott semmi olyankor. Pedig mi idén is a Balatonon szilveszterezünk.
Tévedés az Origo cikke: mi idén is a Balatonon szilveszterezünk. Ott legalább megszabadulsz a pesti szilveszterekre jellemző kényszeres bulimigrációról, miszerint mindig máshol van „a tuti buli”, de mire odaérne a társaság, addigra már persze fos lesz, ezért megint tovább kell állni, satöbbi. Na, ennél nagyobb lúzerséget elképzelni is nehéz és a Balatonon ez a (legnagyobb) veszély nem fenyeget.
Jég a Balatonon egyre ritkábban van, de a globális felmelegedés nem a mi sarunk. Viszont bónuszként magasabb helyekről (például Badacsonyból) egy sor tűzijátékot is meg lehet nézni éjfélkor. Ja, és december 31-én lehet úszni a tapolcai Malom-tó viszonylag meleg vizében, másnap meg lehet csobbanni Szigligeten a Balatonban, ami a két legtutibb nyilvános szilveszteri program ebben az országban.
Anno a Balaton-Átcsúszás szervezése kapcsán kezdtünk komolyabban foglalkozni a téli Balaton attrakcióival. Korábban ugyanis még a mainál is nagyságrenddel kisebb turisztikai kínálat volt télen. A Balatoni Kör amúgy több programmal is készül, de az alap probléma, hogy eleve értelmetlen egy pesti-nagyvárosi kínálatot várni a téli Balatontól. Aki ilyesmit akar, úgyis Pesten marad, vagy elmegy olyan világvárosokba, ahol hasonló vagy még nagyobb program- és komfortkínálat van.
Az Origo cikkében elsősorban a cím, a lead és a szerző személyes felvezető szövege zavart, mert egyrészt negatív előítéletekre épül, másrészt félrevezető: olyan igényeket támaszt, melyeknek szerintem nem is szabad megfelelnünk a jövőben sem. Az urbanizáltabb kínálat alapjának is inkább egy belső balatoni urbanizációnak és egy erősebb belső keresleti-kínálati piacnak kellene lennie, mivel félmillió ember lakik a Balatonnál.
Nekik is vannak szilveszteri programjaik és voltak is az utóbbi párszáz évben mindig, csak nem olyanok, mint amikről a cikk szól. Azok többnyire egy adott pesti vendégkörre vannak kalibrálva, eleve nekik szólnak. Ez nem baj, épp csak nem ennyi a Balaton, hanem jóval több. Akinek tömeg kell és a csendes tópart élővilága úgy summázható „hogy nincs ott semmi” meg „nincs kitalálva”, az meg jöjjön július végén.
A cikk címét úgy módosítanám: A TÉLI PEST még nem igazán talált rá a Balatonra (és arra, hogy pont az a jó benne, ami tényleg egészen MÁS). Ezek nagyvárosi, sőt: nem is annyira pesti, hanem belbudai szempontok. Nem balatoni perspektívából íródott a cikk. Tök jól összefoglalt egy bizonyos kínálatot egy bizonyos rétegnek, de nagyon nem igazságos ezt végső tutifrankóként, mint az egész téli Balatont leírni (pláne e szó negatív értelmében, amit a cím és a lead határozottan állít).
Akkor mik vagyunk, mi balatoniak? Indiánok egy rezervátumban?
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A parlamenti képviselő Telegramon írta meg a pletykát.
Karácsony Gergely főpolgármester korábban kijelentette, nem fognak élni a segélyhitellel, inkább pénzintézetektől vesznek fel kölcsönt – emlékeztetett a Magyar Nemzet.
A büdzsére csak a Fidesz-KDNP frakció mondott nemet, véleményük szerint megkérdőjelezhető annak megalapozottsága.
A kormánnyal kötött ötéves megállapodásnak köszönhetően évente összességében 80–90 milliárd forint marad a magyar vállalkozásoknál.
Robert Palladino márciusi érkezése új fejezetet nyitott a két ország közötti együttműködések terén.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A magyar boszorkányokról készült, gyönyörűen illusztrált néprajzi kötet a Bestiarium Hungaricum alkotóitól, benne Könyves Kálmántól a pap kenyerén ürülékké váló vajig.
Demkó Attila, az NKE John Lukacs Intézet programvezetője a Poltico hasábjain írt az Amerika és Európa között kialakult szakadékról.
