„Mindeközben érdekes, hogy a világkiállítás ügyeit eddig intéző, szerződéseit aláíró Carpathia Kft.-t Szőcs Géza váratlanul átnevezte és zrt.-vé alakította: június végétől egy nevében eddig ismeretlen cég, a Kárpátok-Alpok Zrt. kezeli a világkiállítás körüli ügyeket.”
Mi a csoda? Az Index oknyomozói nem értek rá utánanézni a cégnyilvántartási adatok közt, hogy igaz-e, amit állítanak? Nos, nem igaz. Ilyen nevű cég nem létezik. Ez állítás ugyan nem otromba és célzatos hazugság, csak puszta valótlanság - mellesleg, ha úgy volna igaz, ahogy mondják, akkor sem érthető, miért volna baj, ha színre lépne egy ilyen nevű cég.
Az Index non-profizmusát viszont mi sem jellemzi jobban, mint hogy ezzel a leleplezőnek szánt bennfenteskedéssel nem mást, mint saját titokzatos forrását sikerült lelepleznie, egy sértett és gyűlölködő volt vezetőt, akit súlyosbodó személyiségzavara miatt el kellett bocsátani. Nos: az illetőnél megállt az idő ez év tavaszán, és így történhetett meg, hogy októberben olyasmiről tájékoztatta az Indexet, ami fél évvel ezelőtt eldöntött ténynek tűnt, de mégsem valósult meg. Amit ő persze nem tudhatott - így leplezte le magát. Saját magának is köszönheti – ekkora zsák vajjal miért merészkedik ki valaki a tűző napra –, de az Index is besegített neki, beszéljék meg egymás közt, a híváslistáikon ez már nem sokat változtat.
De beszéljünk a honi média-banditizmusról is, arról a tünetcsoportról is, amelynek az Index-történet csak része. Arról van szó, hogy a rendszerváltás után a magyar társadalom teljesen felkészületlen és védtelen állapotba került: nyilvánosság iránti természetes igényével a legalantasabban visszaéltek. Igazságok helyett mű-igazságokkal táplálták, vitaminok helyett mérgeket kapott, valóságosság helyett hazugságosságot. Én igazán híve vagyok a szabad piacnak, de ahogyan itt a szabad róka felfalta a szabad tyúkot, mármint a magyar piacon, az párját ritkítja a sajtótörténelemben.
Igen, tudnék javasolni megoldást. A sajtó hitelének helyreállítását törvényi eszközökkel. A tudatos, nyilvános hazugság közbűnténnyé nyilvánítását. A kártérítési elvek szigorítását. Például: ha egy lap leírja valakiről, hogy ellopott 100 millió forintot, azt az állítást gyorsított eljárásnak kell tisztáznia. És ha a megvádolt személy valóban ellopott 100 millió forintot, a legnagyobb szigorral kell lecsapni rá. De ha az ellenkezője bizonyosodik be - hogy az újságíró hazudott -, akkor neki kelljen kifizetnie az erkölcsi kárt, amelyet okozott. Hogy mennyit? Hiszen világos, nem? Százmillió forintot. Ekkorát hazudott, ekkora erkölcsi kárt okozott, ezt kell megtérítenie.