Ha már a Kuruc elővett engem, hadd vegyem én is újra elő a témát: tartom, hogy a migránsok egy része, akik tényleg közel-keleti válságövezetekből jöttek, látott már közelről háborút és azt is, hogyan jelenik az meg a helyi és nemzetközi médiában. És igen, az izraeli-palesztin konfliktusban is a palesztin felkelők nem egyszer elővették vagy előtérbe tolták a nőket, a gyerekeket, nem csak a médiában, hanem a mindennapos összecsapásokban is, ami rendre tragikus következményekkel járt.
A manipulációs technikákat pedig sokszor észrevehetjük a nagy európai migrációs hullámban, például a röszkei határon történt összecsapásban is (Babapajzs a határrésen − migránsok, média, manipuláció). A migránsok tudják, mi kell a médiának és mit tudnak elérni a média segítségével; a velük kritikátlanul együttérző liberális média pedig dönti az okok és okozatok láncolatát összekavaró, a körülményeket elhallgató riportokat, a jól megvágott videókat, a közhelyes és ásatag drámai szcenáriókat, a cukormázas képeket (kisgyerekes-kiscicás kontentet is, ha kell); amik még csak akkor is a valóság egyik szeletkéjét mutatják be, ha egyébként igazak. Ha pedig nem is azok, mert mondjuk beállított, megrendezett jelenetekről van szó, akkor aztán végképp megérdemlik a kritikát a manipulációs játszmában részt vevő, nőiket és gyermekeiket akár fizikai veszélynek is szándékosan kitevő migránsok és a médiumok.
A Kuruc betámadós cikke viszont legalább arra jó volt, hogy − tadamm! − a Kuruc kommentelői elkezdtek gondolkodni! Azon dilemmáznak, ki-ki a maga színvonalán persze, hogy most akkor a palesztinoknak vagy Izraelnek van-e igaza. Talán rájönnek, hogy mégsem olyan fekete és fehér a világ valósága. Úristen, reflektálnak önmagukra, eddigi nézeteikre és a nagyvilágra! Kérdéseket tesznek fel önmaguknak és másoknak! Ezért az eredményért csak megéri az embernek eltűrnie a Kuruc alja patkányozását!