A lovagkeresztes pedofil

2014. július 26. 9:40

Körmendy Zsuzsanna
MNO
Sipos Pál tanár, ifjúsági műsorok televíziós szerkesztője, a Budapesti Kommunikációs Főiskola tanára, a Magyar Köztársaság lovagkeresztjének birtokosa (2006) valószínűleg elhagyta az országot.

 Sipos Pál tanár, ifjúsági műsorok televíziós szerkesztője, a Budapesti Kommunikációs Főiskola tanára, a Magyar Köztársaság lovagkeresztjének birtokosa (2006) valószínűleg elhagyta az országot. Ügyes, kreatív ember, mondták róla tévés kollégái. Igaz. Ügyesen és kreatívan meglépett a felelősségre vonás elől. Nem volt mersze a nyilvánosság elé állni, és vállalni azt, hogy saját gimnazista diákjaival fajtalankodott. (...)

Sipos Pál mindezt valószínűleg nem gondolta végig, úgy látszik, annyira nem volt kreatív és tehetséges, hogy áldozatainak eljövendő sorsába belehelyezkedjen. A szélesebb körű társadalmi önvizsgálat lehetőségét határozottan megakasztotta Révész Sándor Népszabadság-beli jegyzete, amelynek címe az volt: A pedofil is ember. Ezt ki lehetne egészíteni számos állítással: például azzal, hogy Szita Bence gyilkosai, akik a 11 éves kisfiút élve eltemették, szintén emberek. A családirtó is ember, és a nagyanyját megölő fiatal férfi is ember. Soproni Ágnes színésznő fia is ember, aki barátját rávette, hogy fejezzék le és darabolják fel az anyját. Sőt, Sztálin és Mengele is ember volt: voltak érzéseik, gyengéik, volt kedvenc ételük, zeneszámuk. „Jaj annak, aki érzéketlen a botrányokra” – írta egyik prédikációjában John Donne, aki fiatal korában merész szerelmes versekkel tette ismertté nevét, aztán Isten felé fordult.

A kialakulatlan személyiség úgy keresi az impulzusokat, mint a napraforgó a napot. Arra fordul, amerről erős hatás éri. Disztingválni még nem tud: ha tudna, akkor fejlett személyiség lenne, és nem lenne szüksége erős impulzusokra. Valahol ebben rejlik a mocsoksága annak, hogy egy felnőtt, aki már kialakult személyiség, játszadozik egy éretlen gyerek testével, lelkével. Egy félkész személyiséget könnyű birtokba venni és hatás alá vonni.

Vannak bűnök, amelyek ellen a nyilvánosság az igazi büntetés. Az, hogy a világ szemébe kell nézni. Ezt 25 éve a Trefort gimnázium megakadályozta. Úgy tett, mint az álszent úri családok, ahol mindenki tudja, hogy a vérmes nagybácsi a kislányok szoknyája alá nyúl, de erről „nem illik” beszélni. A Sipos-ügy minden szennye most belerobbant a nyilvánosságba. Futhat ez az ember, ahová akar. Külföldre elszökhet, de sem a saját lelkiismerete, sem a magyar nyilvánosság ítélete elől nem menekülhet.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 137 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Csak a tények kedvéért: a Trefort akkoriban Ságvári névre hallgatott, s a mai trefortosoknak igazán semmi köze hozzá.
Kár a nevüket ilyen ügyben meghurcolni,mindegy,mi a véleményünk a mai orientáltságukról vagy teljesítményükről.

Sipos akkori igazgatójának mi a véleménye?
Erről tud valaki?

1. véletlenül történt, nem jellemző, de van ilyen,
2. ennyire nem lehet valaki hülye, de talán mégis,nagyon fáj, h. nem neki lett igaza,
3. sárga irigység, h. neki nem sikerült.

Ehhez képest mekkora mártírt gyártottak belőle.
Pedig épp a családja uszította rá a politikai rendőrséget,hogy diszkréten figyelmeztessék,mert meg akarta védeni a szélsőséges kommunista társaságtól,amibe belekeveredett ez a belvárosi úrifiú.

Pedig a hallgatás, a szőnyeg alá seprés, a bűntudat, az önmegvetés, a szégyen (mert az áldozat főleg ha gyermek ezt érzi!) csapdájába zárja a megrontott gyereket fiatalt. A gyógyulás esélyét is kizárja, illetve nagyon megnehezíti. Arról már nem is beszélve, hogy a pedofil ragadozónak megadja az esélyt újabb és újabb áldozatszedésre.

Az ő köreikben is?? Nahá! Már megint csalódni vagyok kénytelen a haladó libsikkel kapcsolatban.

Ha elfogadom ezt a narratívát akkor sem értem, hogy ezek a jó kapcsolatokkal rendelkező szülők miért nem próbálták tönkretenni ezt a beteg nyálkát 'magánúton', ha már törvényesen nem ment? Miért engedték, hogy felfele bukjon?

Válaszok:
ottapont | 2014. július 26. 16:32

'Kapcsolatai révén hihetetlen dolgokat el tudott intézni. Sokszor dicsekedett azzal, hogy gyerekkorában a kor kommunista vezető elitjének csemetéivel bandázott együtt a Rózsadombon.'


Itt a válasz a kérdésemre! Nagyobb kutyák kölyke volt. Ilyen egyszerű. És ezek hőbörögnek 'urambátyámoznak'?! Pfejj!

Fáskerti megindokolta.

Ne felejtsd el, hogy alapból nem kivételesen bátor szülőkről van szó. Ezért megveretni féltek, szerintem. Mert mi van ha a felbérelt verőlegények a hallgatás fejében egyszer csak zsarolni kezdenek, teszem fel? Ahhoz meg gyávák voltak, hogy saját kezűleg számoljanak le. Bár ki tudja? S.biztosan nem dicsekedett el vele, ha meghirigelték.

A zsarolástól meg a drága jó tanár bácsi nem tartott a hátországa miatt. Nem volt félnivalója.

Természetesen a gyerek beleegyezése nélkül nem szabad bele se kezdeni. A gyerek, fiatalkorú egy ilyen trauma hatására teljesen zavarodott, szégyenkezik a tettes helyett stb. Ezért fontos, akár erre specializálódott terapeutával megértetni vele, hogy nem ő a hibás, és hogy a bűnösnek bűnhődni kell.

Enélkül azzal az élménnyel marad, hogy vele mindent meg lehet csinálni, a passz1v, magatehetetlen áldozat szerepében éli majd az életét. Ez az állapot a tanult tehetetlenség csúcsra járatása, amelyről már Selye prof. is bebizonyította anno, hogy a stressz, depresszió első számú kiváltója.

Nincs értelme S. évekig lelkileg megdolgozott tanítványainak reakcióját összehasonlítani a tiéddel, vagy bárki kívülállóéval, aki nem élt a bűvkörében.

Jó pár évvel ezelőtt láttam egy amerikai filmet, sajnos a címére nem emlékszem, igaz történet alapján készült, egy anyáról, aki bíróság elé hurcolta a kisfia sorozatos megerőszakolóját. Mikor az elkövető előélete után nyomozott kiderült, hogy nem az ő fia az egyetlen áldozat. Időt, energiát és pénzt nem kímélve (pedig szegények voltak amcsi mércével) kapcsolatba lépett a többi szülővel és meggyőzte őket, hogy fogjanak össze, pereljék be a pedofilt, állítsák bíróság elé. A tag megúszta a dolgot, mert vérprofi volt az ügyvédje, belekötött minden módon a gyerekek vallomásába, akiket a bíróságon szembesítettek az elkövetővel és a jelenlétében kellett vallomást tegyenek. Azok ott is más idők voltak! Az áldozatok újra átélték a borzalmakat ezáltal.

Mivel a szemétláda semmi megbánást nem mutatott, sőt gúnyolódott a gyermekeken, megjegyzéseket tett és diadalmasan kiélvezte, hogy nyert, az anya végül lelőtte.
Ezért börtönt kapott, bent kiderült, hogy rákos, kegyelemért folyamodott, és ha jól emlékszem a kegyelmi kérvényét elutasították. Nem tudtam elítélni semmiért.
Amikor ilyen esetekről hallok mindig az ő történetük ugrik be, és ennek az anyának a bátorságával hasonlítom össze önkéntelenül a szülőket. A bátorságon nem okvetlenül azt értem, hogy lelőtte azt a szemétládát, hanem azt az emberfeletti harcot amit azért vívott, hogy bíróság elé kerüljön egyáltalán.

Válaszok:
ottapont | 2014. július 26. 17:44

Megtaláltam az esetet

Ellie Nesler: Mother kills child molester in courtroom


utánaolvashatsz, ha érdekel.

Ez pedig a film

Judgment Day: The Ellie Nesler Story

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés