Rotyog a paprikás krumpli: Németh Szilárd HELYRETESZI a globalistákat (VIDEÓ)

Termőföldtől az étkezőasztalig. Németh Szilárd elárulta, mitől finomabb az étel, ha az nem brüsszeli, hanem magyar recept alapján készül.

Már így is vesztes helyzetbe került mindkét fél, de ha marad a bojkott, a veszteségek még nagyobbak lesznek. Beláthatatlanul nagyok.
„Döntött a Mazsihisz: bojkottálja a Holokauszt 2014 emlékévet – egyelőre. Hogy milyen súlyos következményekkel jár a zsidó hitközségek szinte egyhangúan meghozott döntése, arról ergé már írt a napokban, most csak a három vitatott ügyről, a felek igazságáról írnám le a saját gondolataimat.
A német megszállás Szabadság téri emlékműve
Ebben a kérdésben érthetetlen a váratlanság, az időzítés és a sietség, abszurd a kiemelt nemzetgazdasági jelentőség, az emlékmű konkrét koncepciója pedig – ahogy tauglich is írta A sas leszáll – kortárs köztéri abszurd című posztjában – elfogadhatatlan. Egyedül az az alapötlet értékelhető (ez nekem sem esett le első hallásra), hogy ezzel a tér szovjet felszabadítási emlékművének értelme is megváltozna: az elliptikus tér egyik gyújtópontjában a náci, a másikban a szovjet megszállás mementója állna. (Hogy ehhez mit szólnának újdonsült orosz barátaink, nem tudom.)
Ez az emlékmű a ki nem kényszerített politikai hiba gyönyörű példája, hiszen senkinek nem hiányzott, senki nem követelt efféle emlékművet, azt meg pláne nem, hogy már '14 márciusában odakerüljön a térre. Bár egyesek azt mondják, hogy ez a Jobbik-szavazók felé tett gesztus, szerintem ez is hülyeség, ezt a szobrot senki sem fogja igazán magáénak érezni, annyira meg pláne nem, hogy a Jobbik helyett a Fideszre szavazzon érte.
A Sorsok Háza
A Józsefvárosi Pályaudvaron megvalósuló, a holokauszt gyermekáldozataira emlékező múzeum kapcsán a Mazsihisz a következőket írja közleményében: »A közgyűlés kéri Magyarország Miniszterelnökét, állítsa le a józsefvárosi projektet (Sorsok Háza), mert történelemfelfogása a mai napig ismeretlen a Mazsihisz szakemberei számára, a projekt vezetője pedig érdemben nem működik együtt a Mazsihisszel.«
Ezzel szemben a Sorsok Háza néhány napja közzétette egy december 3-i találkozó összefoglalóját, ahol tájékoztatták a Mazsihisz vezetőit, akik elismerőssel nyilatkoztak az elképzelésekről:
Kívülállóként úgy tűnik, itt elsősorban a Mazsihisz és Schmidt Mária közti személyes ellentétekről van szó. Vagy a kormány azért hozna létre még egy, kifejezetten gyerekekről és gyerekeknek szóló emlékhelyet a Páva utcában található Holokauszt Emlékközpont mellé, hogy elhallgassa a holokausztot? Ennek nem sok értelme van, ráadásul hogy a múzeum megvalósításával szavazatokat sem fognak szerezni, az is egészen biztos. Hasonlóképpen érthetetlen számomra a névválasztás miatti aggály, miszerint a Sorsok Háza elnevezés nem arról szól, hogy emberi sorsokat fog bemutatni, hanem arról, hogy a zsidók elkerülhetetlen sorsa volt a halál. Meglehetősen erőltetett értelmezés, nem?
Szakály Sándor és Kamenyec-Podolszk
»Közéleti-szakmai megnyilvánulásai miatt a Mazsihisz alkalmatlannak tartja a »Veritas« élére kinevezett Szakály Sándort az Intézet vezetésére, ezért kéri felmentését« – áll a Mazsihisz közgyűlési határozatában. Közéleti-szakmai megnyilvánulásokon alighanem elsősorban Szakály januári MTI-interjúját értik, amiben a Veritas Történetkutató Intézet vezetője idegenrendészeti eljárásnak nevezte a '41-es kárpátaljai deportálásokat – a deportáltak jelentős részével aztán végeztek a nácik Kamenyec-Podolszkban. Ahogy már akkor is írtam, a fejlemények fényében hazug és embertelen dolog ennyivel elintézni a deportált, nagyrészt magyar zsidók sorsát.
Az első ügyben tehát egyértelműen a Mazsihisznek van igaza, míg a másodikban egyáltalán nincs. A harmadikban talán kérdés, hogy Szakály lemondása arányos elvárás-e, de mindenképpen inkább a Mazsihisz álláspontja felé hajlik a mérleg nyelve.
Mindebből az is következik, hogy a kormánynak érdemes lenne engednie a Szabadság téri megszállási emlékmű, a Mazsihisznek pedig a Sorsok Háza kérdésében. Jobb lett volna ugyan ezt a kompromisszumot a vasárnapi Mazsihisz-döntés nélkül megkötni – ehhez a kormánynak kellett volna időben engednie –, de még most sem késő. Már így is vesztes helyzetbe került mindkét fél, de ha marad a bojkott, a veszteségek még nagyobbak lesznek. Beláthatatlanul nagyok.”