Mazsihisz – kormány 2:1 (Holokauszt 2014 emlékév-bojkott)

2014. február 9. 15:26

Balogh Ákos Gergely
Mandiner
Már így is vesztes helyzetbe került mindkét fél, de ha marad a bojkott, a veszteségek még nagyobbak lesznek. Beláthatatlanul nagyok.

„Döntött a Mazsihisz: bojkottálja a Holokauszt 2014 emlékévet – egyelőre. Hogy milyen súlyos következményekkel jár a zsidó hitközségek szinte egyhangúan meghozott döntése, arról ergé már írt a napokban, most csak a három vitatott ügyről, a felek igazságáról írnám le a saját gondolataimat.

A német megszállás Szabadság téri emlékműve

Ebben a kérdésben érthetetlen a váratlanság, az időzítés és a sietség, abszurd a kiemelt nemzetgazdasági jelentőség, az emlékmű konkrét koncepciója pedig – ahogy tauglich is írta A sas leszáll – kortárs köztéri abszurd című posztjában – elfogadhatatlan. Egyedül az az alapötlet értékelhető (ez nekem sem esett le első hallásra), hogy ezzel a tér szovjet felszabadítási emlékművének értelme is megváltozna: az elliptikus tér egyik gyújtópontjában a náci, a másikban a szovjet megszállás mementója állna. (Hogy ehhez mit szólnának újdonsült orosz barátaink, nem tudom.) 

Ez az emlékmű a ki nem kényszerített politikai hiba gyönyörű példája, hiszen senkinek nem hiányzott, senki nem követelt efféle emlékművet, azt meg pláne nem, hogy már '14 márciusában odakerüljön a térre. Bár egyesek azt mondják, hogy ez a Jobbik-szavazók felé tett gesztus, szerintem ez is hülyeség, ezt a szobrot senki sem fogja igazán magáénak érezni, annyira meg pláne nem, hogy a Jobbik helyett a Fideszre szavazzon érte.

A Sorsok Háza

A Józsefvárosi Pályaudvaron megvalósuló, a holokauszt gyermekáldozataira emlékező múzeum kapcsán a Mazsihisz a következőket írja közleményében: »A közgyűlés kéri Magyarország Miniszterelnökét, állítsa le a józsefvárosi projektet (Sorsok Háza), mert történelemfelfogása a mai napig ismeretlen a Mazsihisz szakemberei számára, a projekt vezetője pedig érdemben nem működik együtt a Mazsihisszel.« 

Ezzel szemben a Sorsok Háza néhány napja közzétette egy december 3-i találkozó összefoglalóját, ahol tájékoztatták a Mazsihisz vezetőit, akik elismerőssel nyilatkoztak az elképzelésekről:

Kívülállóként úgy tűnik, itt elsősorban a Mazsihisz és Schmidt Mária közti személyes ellentétekről van szó. Vagy a kormány azért hozna létre még egy, kifejezetten gyerekekről és gyerekeknek szóló emlékhelyet a Páva utcában található Holokauszt Emlékközpont mellé, hogy elhallgassa a holokausztot? Ennek nem sok értelme van, ráadásul hogy a múzeum megvalósításával szavazatokat sem fognak szerezni, az is egészen biztos. Hasonlóképpen érthetetlen számomra a névválasztás miatti aggály, miszerint a Sorsok Háza elnevezés nem arról szól, hogy emberi sorsokat fog bemutatni, hanem arról, hogy a zsidók elkerülhetetlen sorsa volt a halál. Meglehetősen erőltetett értelmezés, nem?

Szakály Sándor és Kamenyec-Podolszk

»Közéleti-szakmai megnyilvánulásai miatt a Mazsihisz alkalmatlannak tartja a »Veritas« élére kinevezett Szakály Sándort az Intézet vezetésére, ezért kéri felmentését«  – áll a Mazsihisz közgyűlési határozatában. Közéleti-szakmai megnyilvánulásokon alighanem elsősorban Szakály januári MTI-interjúját értik, amiben a Veritas Történetkutató Intézet vezetője idegenrendészeti eljárásnak nevezte a '41-es kárpátaljai deportálásokat – a deportáltak jelentős részével aztán végeztek a nácik Kamenyec-Podolszkban. Ahogy már akkor is írtam, a fejlemények fényében hazug és embertelen dolog ennyivel elintézni a deportált, nagyrészt magyar zsidók sorsát.

Az első ügyben tehát egyértelműen a Mazsihisznek van igaza, míg a másodikban egyáltalán nincs. A harmadikban talán kérdés, hogy Szakály lemondása arányos elvárás-e, de mindenképpen inkább a Mazsihisz álláspontja felé hajlik a mérleg nyelve.

Mindebből az is következik, hogy a kormánynak érdemes lenne engednie a Szabadság téri megszállási emlékmű, a Mazsihisznek pedig a Sorsok Háza kérdésében. Jobb lett volna ugyan ezt a kompromisszumot a vasárnapi Mazsihisz-döntés nélkül megkötni – ehhez a kormánynak kellett volna időben engednie –, de még most sem késő. Már így is vesztes helyzetbe került mindkét fél, de ha marad a bojkott, a veszteségek még nagyobbak lesznek. Beláthatatlanul nagyok.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 305 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem kellene már a Manidernek ezt a látványos seggnyalást és a kormány ekézését megszüntetnie?

Tisztára egy cionista portál lett belőle.

Épp ez a gyűlölködő hangnem az, amit vissza kellene már szorítani.
Senkinek sem használ, de árt mindenkinek.

Alakítson Ön egy konszenzust kereső, megbékélést szolgáló, az egyenjogúságot mindenben elismerő zsidó képviseletet. Keressék Önök a magyarsággal való kézfogás útját, a mostani, kizárólag csak a hatalmi pozíciók megtartásában, a konfrontálódásban érdekelt csoportokkal szemben.

Engem jobban érdekelne ha végre megjelenne egy olyan írás, amely megmagyarázza, hogy valójában mi a problémája azoknak akik az emlékmű állítást helytelenítik. Tagadják, hogy Németország, a hitleri hadsereg nem szállta meg Magyarországot?

Ez azonban tény. Minden hivatalos dokumentum, történelmi könyv, ezzel kapcsolatban elhangzott beszéd a megszállást említ. Elő lehet venni a korábbi beszédeket amely a felszabadulás megemlékezéséről szól, közvetlen, vagy közvetve megemlíti a német megszállást.

Amennyiben ez sem elég, ott van Adolf Hitler aláírásával ellátott megbízólevél Edmund Vessenmayer részére:

EDMUND VEESENMAYER MAGYARORSZÁG TELJHATALMÚ NÉMET MEGBÍZOTTJÁVÁ TÖRTÉNŐ KINEVEZÉSE
Szigorúan titkos!
1. A birodalom érdekeit Magyarországon ezentúl a Nagynémet Birodalom teljhatalmú megbízottja oltalmazza, aki egyidejűleg a követ megnevezést is viseli.
2. A birodalom teljhatalmú megbízottja felelős minden politikai fejleményért Magyarországon, és utasításait a birodalmi külügyminiszter útján kapja. Különleges megbízatása, hogy egyengesse az utat új nemzeti kormány alakításához, amely el van szánva arra, hogy lojálisan és egészen a végső győzelemig teljesíti a háromhatalmi egyezményből kifolyólag reá háruló kötelezettségeket. A birodalom teljhatalmú megbízottja ezt a kormányt minden fontos ügyben tanáccsal látja el, és mindig a birodalom érdekeit képviseli.
3. A birodalom teljhatalmú megbízottjának biztosítania kell, hogy az ország teljes igazgatását mindaddig, amíg német csapatok vannak ott, az új nemzeti kormány az ő irányítása alatt végezze minden területen, és azzal a céllal, hogy a legteljesebben kihasználja mindazokat az erőforrásokat, amelyek az országban kínálkoznak, főként a gazdasági lehetőségeket a háború közös viselése érdekében.
4. Német polgári hivatalok, melyeknek Magyarországon kell működniük, bármilyen természetűek legyenek is, csak a birodalom teljhatalmú megbízottjának hozzájárulásával jöhetnek létre; neki vannak alárendelve, és utasításainak megfelelően tevékenykednek.
Az SS és a rendőrség feladatainak, melyeket magyarországi német szervek hajtanak végre, és főleg a zsidókérdéssel kapcsolatos rendőri teendőknek a végrehajtására a birodalom teljhatalmú megbízottjának törzskarához magasabb rangú SS- és katonai vezetőt neveznek ki, aki az ő politikai utasításainak megfelelően jár el.
5. Mindaddig, amíg német katonai csapatok maradnak Magyarországon, a katonai szuverenitást ezeknek a csapatoknak a parancsnoka gyakorolja. A parancsnok alá van rendelve a haderőfőparancsnokságának, és utasításait attól kapja. A csapatok parancsnoka felelős az ország belső katonai biztonságáért és külső fenyegetésekkel szembeni védelméért. Támogatja a birodalom teljhatalmú megbízottját katonai és igazgatási teendőiben, és tudomására hozza a haderő összes igényeit, különös tekintettel az országnak a német csapatok ellátása érdekében való felhasználására. A haderő igényeinek, amennyiben azok a polgári ügyek területére tartoznak, a birodalom teljhatalmú megbízottja eleget tesz. Közvetlen veszély esetén a német csapatok parancsnokának joga van polgári ügyek esetén is elrendelni oly intézkedéseket, amelyek a katonai feladatok végrehajtásához szükségesek. Ezzel kapcsolatban, amilyen hamar csak lehet, állapodjék meg a birodalom teljhatalmú megbízottjával. A birodalom teljhatalmú megbízottjának és a német csapatok parancsnokának a lehető legszorosabban együtt kell működniük mindenütt, ahol tevékenységük köre fedi egymást, és meg kell egyezniük minden intézkedésben.
6. Kinevezem dr. Edmund Veesenmayer párttagot, a Nagynémet Birodalom teljhatalmú megbízottjának és követének Magyarországra.
A Führer Főhadiszállása, 1944. március 19.
Adolf Hitler

Nürnbergi per : NG-2947

Kell ennél több bizonyíték? Akkor meg mi a problémája a Mazsihisznek?

Lengyel László amerikai megbízásból éppen most fenyegette meg a kormányt a Népszabadság hasábjain. Egészen az utcai zavargások felvillantásáig, a nemzetközi nyomás kilátásba helyezéséig.

A mandiner felsorakozott a kormányt fenyegető Népszabadság mellé, egyértelművé téve azt, ami eddig sem volt kétséges, hogy kinek az érdekében foglalkoztatja bértollnokait.

Dr. Edmund Veesenmayer, Hitler teljhatalmú birodalmi megbízottja, tehát Horthy főnöke a megszállás pillanatától, vétkeiért nem ült még három évet sem.
1949 áprilisában a nemzetközi törvényszék húsz évre ítélte. Ezt 1951 februárjában tíz évre csökkentették, majd 1951 decemberében Veesenmayert szabadlábra is helyezték.
Ennyit bűnhődött, aki egyetlen zsidót sem mentett meg.

Mit kellett volna bűnhődnie annak, aki százezreket?

A Jewish News One nemzetközi network hírműsor szerint azért nem fogadják el a magyarországi zsidó szervezetek az emlékművet mert az minden áldozatnak emléket állítana, ezáltal ignorálva Magyarország bűnrészességét a holocaustban. A hír alá a sárga csillagos gemboree képsorai vannak bevágva, így az átlag európai vagy amcsi nézők azt hihetik, hogy a tiltakozás az emlékmű miatt történik éppen.

Valamint azt is állítják többek között, hogy az Orbán kormány legalizálta a nyilaskeresztes pártot, a folyamatosan erősödve tomboló antiszemitizmussal fertőzött Magyarországon.

http://www.youtube.com/watch?v..

"nagyrészt magyar zsidók sorsát"

Ilyet még a Slachta féle jelentés sem állít. Ellenkezőleg, elismerik, hogy az általuk is idegenrendészeti eljárásnak nevezett akció szükséges, mivel nem magyar állampolgárokról van szó. A végrehajtás során elkövetett visszaélések és embertelen körülmények ellen tiltakoztak.

Miért fizetett a Német Szövetségi Köztársaság a magyar zsidóság számára kártérítést, ha a történetek csak a magyar kormány terhére írhatók? Milyen összegek lettek kifizetve, kik kapták és ki nem kapták meg? Akik nem kapták meg az a pénz hova került? Egyáltalán van erről valami hivatalos összesítés?
Szerintem ezek a kérdések is legalább annyira fontosak, mint az a vitatéma, hogy Magyarországot megszállta a Hitleri hadsereg, vagy nem és erre a napra emlékeztet e a tervezett emlékmű, vagy valami másra.

„A Német Szövetségi Köztársaságnak a zsidóság kárpótlását célzó 1956-ban és 1957-ben hozott két törvénye eredetileg nem terjedt ki a magyar zsidóság sérelmeire. 1971-ben azután a németek a magyar kormánnyal, illetve a Nácizmus Üldözötteinek Országos Érdekvédelmi Szervezetével (NÜÉSZ) kötött külön megállapodás alapján mintegy százmillió márkát utaltak át a magyar államnak, amit azonban kizárólag a deportálás során elvesztett személyi vagyontárgyak megtérítésére lehetett felhasználni. Az elosztást maga a NÜÉSZ végezte, de az összeg nagy részét nem kapták meg a jogosultak. A német törvény az ún. nem vagyoni károk után nyújtandó kárpótlásból kizárta azon államok polgárait, ahonnan a második világháború után német lakosságot telepítettek ki, illetve csak azok után a magyar zsidók után fizettek, akik orvosi kísérletek áldozatai voltak. Ezen a címen a német állam mintegy 6 millió márka kárpótlást fizetett ki, további 11 millió márka pedig a Nemzetközi Vöröskereszt révén jutott el az érintettekhez. Ebben azonban alig ezer ember részesült Magyarországon.

A magyar állam csak a rendszerváltást követően foglalkozott érdemben a kárpótlás kérdésével. Az első kárpótlási törvénye az 1949 után, a második az 1939–49 között elszenvedett vagyoni sérelmekre, a harmadik pedig a politikai üldözötteknek és a koncepciós perek áldozatainak kínált orvoslást. Tehát egyik sem érintette a háború alatti zsidó deportálásokat. A törvényhozók mentségére legyen mondva – mint azt az Alkotmánybíróság 1995. februári határozata többször is hangsúlyozza (nézetem szerint tévesen) –, hogy a magyar állam nem tartozik automatikusan kártérítéssel.”
http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-..

„A náci üldöztetés utáni kárpótlásokkal foglalkozó Claims Conference 12 millió eurót juttat a holokauszt budapesti túlélőinek.
Az összeget a német kormány ajánlotta fel - tárgyalások eredményeként - a szervezet Budapest Alapján keresztül a jogosultaknak; az egyszeri kifizetés összege 1900 euro lesz személyenként - jelentette be sajtótájékoztatón Budapesten szerdán Greg Schneider, a nemzetközi szervezet ügyvezető igazgatója.

Mint mondta, a budapesti gettót túlélő 5790 jogosult ember aktáit sikerült felkutatni, nekik a hivatalos nyomtatványokat elpostázták. A rászorultaknak csak az a dolguk, hogy aláírva visszaküldjék az iratokat a Claims Conference 1998 óta működő budapesti irodájába, amelyet kibővítettek kifejezetten ennek a kárpótlásnak a lebonyolítása érdekében. Az egyszeri kárpótlást az aláírt dokumentumoknak a Clamis Conference budapesti irodájába való érkezése után 90 napon belül utalják.
……..
Beszédében utalt arra, hogy a Claims Conference "évek óta erőteljesen képviselte az ügyet a Németországgal folytatott évenkénti tárgyalások során". Kijelentette, hogy "ezek a kifizetések történelmi elismerését jelentik a budapesti zsidók náci üldöztetés során átélt szörnyű sorsának". Ezek az összegek "nem kárpótolnak az átélt szenvedésekért és családtagok elvesztéséért, mégis szimbolikus elismerését jelentik a náci megszállás alatti budapesti élet borzalmainak".
http://www.mazsihisz.hu/2008/0..

pedig a 'kollégák' leszarják a fejüket, az itteni trolljaikkal egyetemben

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés