Idegenrendészeti eljárás – Ilyen ország pedig nincs CCCXCIII.

2014. január 17. 13:41

Balogh Ákos Gergely
Mandiner

Szakály jobb esetben csak a magyar állam kétségtelen felelősségét maszatolja, rosszabb esetben egy cinikus jelzővel intézi el emberek ezreinek szenvedését vagy éppen halálát.

Erősen indított az idei évvel felálló, a kormány által alapított VERITAS Történetkutató Intézet. Az intézet vezetésével megbízott Szakály Sándor ugyanis az MTI-nek adott interjúban néhány, a történelmi köztudatunkban valóban tévesen szereplő esemény között úgy beszélt az 1941-es kárpátaljai deportálásokról, mint idegenrendészeti eljárásról.

Szakály jobb esetben csak a magyar állam kétségtelen felelősségét maszatolja, rosszabb esetben egy cinikus jelzővel intézi el emberek ezreinek szenvedését vagy éppen halálát. Bár a mintegy 18 ezer deportált zsidó közül valóban akadtak nem magyar származású menekültek is (nem mintha az ő kitoloncolásuk olyan keresztényi cselekedet lett volna), nagy részük azonban magyar zsidó volt. Felmenőik korábban a Magyar Királyságban éltek, a trianoni békedöntéssel kerültek más államok fennhatósága alá (azaz ma jogosultak lennének az egyszerűsített honosítási eljárásra).

Az 1944-es német megszállás kétségkívül választóvonal a magyarországi zsidó közösségek életében, hiszen addig a magyar állam nem telepítette ki őket, miközben a térség többi országában már javában zajlottak a deportálások. Nem véletlen, hogy – zsidótörvények ide vagy oda – Magyarország a német befolyási övezetben a menekülő zsidóság migrációs célországa volt, 10-20 ezren is menedéket kerestek az országban. Az 1941-ben Kárpátalján, majd Kamenyec-Podolszkban történtek szomorú kivételt képeztek ez alól, nem véletlenül nevezte egy visszaemlékező magyar kisholokausztnak az akkori eseményeket. Ezt letudni annyival, hogy idegenrendészeti eljárás volt: aljas hazugság.

Szakály szavai újra rávilágítanak arra a sajnálatos állapotra, hogy sokakban nem tudatosul, mennyire fontos szerepe volt a magyar zsidóságnak az ország, a magyar vidék polgárosodásában az előző századforduló környéki aranykorban. Sőt: az 1910-es népszámlálás szerint a Magyar Királyság területén élők 54 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek – a magyar identitású zsidóság nélkül magyar többségről sem beszélhettünk volna a történelmi Magyarországon. Amikor a Trianonban a szomszédos államok fennhatósága alá került magyar közösségek népességfogyatkozásán kesergünk, nem szabad elfelejteni azoknak a magyar zsidóknak a hiányát, akik az elcsatolt területeken éltek. Egy részüket a nácik meg a környező államok hatóságai, másik részüket a magyar állam szállította a halálba.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/62688

Beérkezett trackbackek