A devizahitelesek megmentése közügy. Nem osztom a neoliberális nézeteket ebben az esetben. Az a megtévesztő cinizmus, profitéhség és nemtörődömség, ami az egyik szerződő fél oldaláról megvolt, teszi erkölcsileg menthetővé ezeket a valóban nem túl tudatos százezreket. Társadalmilag is fontos, hogy magyar családok tömegei kitörhessenek az adósrabszolgaság évtizedes béklyója alól.
*
A tágabb értelemben vett közéletben voltak biztató jelek. Ilyen a közmunkaprogram is. A munka alapú társadalom nem választás kérdése, hanem a magyarság túlélésének záloga. Százezrek szoktak el a munkától, nőttek fel úgy, hogy nem láttak családtagot dolgozni. Ezzel saját életük is devalválodott. Szükséges ennek a programnak a színvonalas megvalósítása és oktatási programmal való bővítése; de ne áltassa magát senki, ez nem pótolhatja, legfeljebb segítheti a valós munkahelyteremtést.
Heves indulatokat keltett a hajléktalanok ügye. A hajléktalanok éjszakai szállásra kényszerítése nem elég, szükséges lenne egy teljes koncepció felvázolására. Emberiességi szempontból tarthatatlan az a hamis álláspont, hogy mindenkinek joga van az utcán élni. Mert az utcán élésbe hosszú távon csak belehalni lehet. Megannyi hosszú távú öngyilkosként dülöngélnek közöttünk a hajlék nélküliek. Akit szegénység vagy munkanélküliség taszított ide, annak szociális segítségre van szüksége; akit szenvedélybetegség vagy mentális probléma, annak az egészségügyi ellátásban a helye. Méltányolandó, hogy beleállt a kormány ebbe a problémába, hiszen az állóvíz felkavarása évtizedes adósság. Ne felejtsük, a liberális ihletettségű hajléktalan-ellátás önmagától oda sem jutott el, hogy hozzávetőleg felmérje, kik és mennyien hajléktalanok ma Magyarországon.
Egy idei felmérésben olvastam, hogy a hazánkba érkező turisták nagy része a tömeges hajléktalanságot tartotta a leginkább visszatetsző magyarországi jelenségnek. Érdekes fejlemény volt, hogy a jogi absztrakciókkal takarózók a köztisztasághoz való jogot is a többség elnyomó fegyverévé próbálták nyilvánítani. Mindezt abban a városban, ahol napi több mázsa veszélyes (emberi és állati) hulladék kerül ellenőrizetlenül az utcákra. Szomorú, hogy ez sokak számára napi rutin és egyben máig élő középkori rítus. Egy ebadó emelné Budapest életszínvonalát, lásd a bécsi és berlini példát.