Ötvenhat elé

2013. október 22. 9:01

Stefka István
Magyar Hírlap
A balliberálisok máig nem tudnak mit kezdeni ötvenhattal, és nem is akarják megérteni.

„A balliberálisok máig nem tudnak mit kezdeni ötvenhattal, és nem is akarják megérteni. Náluk, az elvtársi szokásokhoz híven Nagy Imrével és társaival kezdődik és fejeződik be a forradalom. Hozzájuk hű történészeikkel úgy szeretnék beállítani 1956-ot, hogy az alapjában a reformkommunisták – revizionisták – terméke. Szájukra sem veszik a pesti srácokat – Vándor Bélát, a Golyóállót, Kócost, Wittner Marit, Sticker Katit, Mansfeld Pétert –, az egyetemistákat – Tóth Ilonát, a megkínzott orvostanhallgatót, a hősi halált halt Gérecz Attilát, a költőt, Hrabovszky László mérnökhallgatót, a sebésznek készülő Rácz Józsefet, – a munkásokat – így a Pongrátz testvéreket, a Széna téri Szabó bácsit, Dénes Jánost, avagy a barna pópát, a budai Vár védőjét, Vazul atyát, és sorolhatnánk hosszan. Igenis, ők harcoltak, ők adták a vérüket, ők voltak a hősök, a bátrak, ők arattak világraszóló győzelmet a fővárosban – ha csak rövid időre is – a világ legerősebb hadserege, a szovjet felett. Róluk nem beszélnek. Tollasi Ilona a Baross téri fegyvereseknek, Nickelsburgéknak főzött a Péterfy Sándor utcai kórház konyháján. Emiatt Biszkuné dr. Tóth Matild bírónő hét és fél évre ítélte. De Ilonának nem ez fájt a legjobban, hanem az, hogy Eörsi István egyik könyvében a harcoló lányokat nemes egyszerűséggel utcalányoknak nevezte. Tovább akarták degradálni a forradalmat. Az MSZP–SZDSZ vezette Horn-kormány, Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt, egy tüntetés alkalmával megbilincseltette Pongrátz Gergely Corvin közi hőst. Ez csak előjátéka volt a 2006. október 23-i békés tüntetés véres leverésének. A szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc így tudta kezelni a forradalom ötvenedik évfordulóját. Zavarában mindössze annyit tudott tenni, hogy Nagy Imre szobrához fordult álnaiv, szűzlányos ártatlansággal: 

»Imre, te mit tennél?«

A rendszerváltás után a baloldal számlájára írható, hogy az igazságtételt szabotálták, a sortüzek még élő elrendelői közül – mosonmagyaróvári, salgótarjáni – senkit nem ítéltek el, s egyetlen vérbíró sem került az igazságszolgáltatás elé, egyetlen gyilkos ÁVH-s, pufajkás nem nyerte el méltó büntetését. No, ez a szálka, ha nem gerenda a nemzet testében.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A rendszerváltás olyan volt, mint az 1867-es kiegyezés: mindkét esetben akkor győzték le a lelkekben is a szabadságharcot.

Teljesen jó megállapítást.

Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy Gerő Ernőék házi tanítója Pozsgay Imre mit csinált 1956-ban.

Tudja valaki?????

A forradalom leverése után ugyanis 1957-ben nevezik ki az MSZMP kecskeméti Marxista-Leninista Esti Egyeteme igazgatójává.

A forradalaom leverése után!!!!!!!!!!!

Majd ő az aki mszmp-s államminiszterként először 1989-ben 56-ról népfelkelésként beszél.

Pozsgayról el tudom hinni, hogy megkísérelte végigjárni a damaszkuszi utat.

Inkább alkalmazkodott az új viszonyokhoz és nagyon ügyesen átmentette magát.

Viszont tényleg jó lenne tudni, hogy mit is csinált 1956-ban mert arról nem tudunk semmit.

A forradalom leverése után nem neveztek csak úgy ki embereket az mszmp ideológiai egyetemére igazgatónak.

Pozsgay bizonyos értelemben kezdetben Kádár kedvence volt, mint olyan pártjához hű fiatal értelmiségi, aki még gondolkodni is szokott. Megpróbált 'népi' politikát kezdeményezni, amikor a többi 'reform' kommunista még nem kapta meg a fülest, hogy a nagyhatalmak között valami készül.
Egyébként: http://beszelo.c3.hu/98/12/06b..

Hagyjuk már ezt a "reformkommunisták" szót. Úgy ahogy van ökörség.

Látott már valaki reform nácikat"????? Kommunisták és kész.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés