A 2014-es nagy baloldali összefogás mítoszát épp az ölte meg végül, aki leginkább hangoztatta éveken át: a szocialisták.
„Emlékszem, hogy mennyi mocskot kaptam balról a nyakamba, amikor nem akartunk beállni az egyik oligarchához csak azért, mert szörnyűbb a másik. Csak azért lettem feketefenekű, mert meg mertük törni a »csak összefogás kell, és magától eltakarodik a Fidesz« diskurzust. Most hol vannak a mindenáron összefogást szajkózók? Ki szembesíti a sajátjai közül az MSZP-t azzal, amit az elmúlt két évben folyamatosan sulykolt a sajtóban?
Valami kezdete
Meghalt a nagy baloldali összefogás mítosza, ideje, hogy megszülessen egy új rendszerkritikus szövetség. Egy olyan állampolgári közösség, ami nem a bal-jobb cicaharcot tekinti elsődleges igazodási pontjának, hanem keményen felvállalja a konfliktust a politikai elittel az állampolgárokért. Hiszen az elit évtizedek óta orránál fogva vezeti a népet: miközben a felszínen megy a gyűlöletkeltés, a háttérben összeérnek az adófizetői pénzeket magánzsebbe folyató csatornák. Egy olyan szövetséget kell létrehozni, ami az állampolgárokról, és az állampolgárokhoz szól, és nem a politikai elit belső harcaival van elfoglalva. Igény az volna rá.”
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Egy dologban biztosak lehetünk, most már egyetlen olyan ellenzéki, baloldali, liberális sem lesz, aki majd bocsánatot kér azért, hogy miket hazudozott, hisztizett össze.
Nem tudta tartani a tempót Orbán Viktorral.
Ha a pesti értelmiségi kikéri magának, hogy drog nélkül kelljen buliznia, akkor hogy várjuk el a deviáns családba született hátrányos helyzetű fiataltól, hogy ne akarjon kristályt? Francesca Rivafinoli írása.
Nem sok jóra lehet számítani Lengyelországban.
„Kecskemét velünk tart! Köszönjük! Felkészül: Mohács” – adta ki a jelszót Orbán Viktor egy héttel ezelőtt.
