Az unortodoxia érdemei

2013. május 31. 10:41

Balogh Ákos Gergely
Mandiner

A Matolcsy-féle irány több olyan eredményét is el kell ismerni, amik egyáltalán nem maguktól értetődőek a magyar gazdaságirányítás elmúlt két évtizedének teljesítménye alapján.

Hogy nem tartozunk Matolcsy György gazdaságpolitikai elképzeléseinek feltétlen hívei közé, az mindenki számára kiderülhetett eddigi bejegyzéseinkből (elég csak megnézni a vonatkozó címke alatt sorakozó posztokat). Bár továbbra is vannak kételyeink a Matolcsy-féle irány hosszú távú hatásait illetően (már csak azért is, mert szívünknek sokkal kedvesebb a büdzsé kiadási oldalának áramvonalasítása, mint újabb és újabb adóterhek bevezetése), több olyan eredményét is el kell ismerni, amik egyáltalán nem maguktól értetődőek a magyar gazdaságirányítás elmúlt két évtizedének teljesítménye alapján.

Ezek közül legfontosabb a költségvetési hiány lefaragása és kordában tartása, aminek eredményeként szerdán az Európai Bizottság bejelentette, hogy javasolja az uniós csatlakozásunk óta, kilenc éve folyó túlzottdeficit-eljárás megszüntetését. Ha a pénzügyminiszterek tanácsa támogatja az EB javaslatát, akkor elhárul a veszély, hogy felfüggesztik Magyarország kohéziós támogatásának egy részét, ahogy az tavaly történt. Az Eurostat adati szerint így alakult 2001 óta a költségvetési hiányunk a GDP százalékában (a 2011-es többlet a magánnyugdíj-megtakarításoknak köszönhető, a 2013-as és 2014-es számok az Európai Bizottság előrejelzései):

'01'02'03'04'05'06'07'08'09'10'11'12'13'14
-4,1-9-7,3-6,5-7,9-9,4-5,1-3,7-4,6-4,34,3-1,9-2,7-2,9

 

Ahogy a fenti adatsorból látható, az ország éveken keresztül messze-messze a lehetőségei fölött költött, hitelből finanszírozott különféle fenntarthatatlan jóléti intézkedéseket (ráadásul a költségvetési expanzió ellenére is alulteljesített a térséghez képest a növekedési versenyben), aminek köszönhetően különösen rossz állapotban találta a 2008-ban beköszöntő válság.

A kormányváltáskor Orbánék háborút hirdettek az államadósság ellen, a következő ábrán látható eredménnyel:

Bár a GDP-arányos adósságot a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosításával sem sikerült érdemben csökkenteni, kétségtelenül sikerült megállítani a korábbi brutális növekedést, és a 80% körüli szinten stabilizálni azt – egyes közgazdászok kutatásai szerint éppen efölött kezdődik az a zóna, ahol az adósság már komolyan növekedési károkat okoz. Még imponzánsabb az eladósodás megállítása, ha az EU adósságmutatóinak változásával vetjük össze.

Ami a növekedést illeti, az idei első negyedéves adat örömteli (különösen térségi összevetésben), de önmagában kevés ahhoz, hogy valamiféle növekedési fordulat bizonyítéka legyen. Jó jel viszont, hogy több elemzés, így például az OECD-é is magasabb magyar növekedést vár erre az évre, mint korábban. Az inflációs kilátásaink is biztatóak, mind erre az évre, mind 2014-re reálisnak tűnik a 3 százalék alatti drágulás.

Végül egy kis kitérő a túlzottdeficit eljárás lezárására tett EB-javaslat fogadtatásáról: igazságtalan a Fidesz, amikor Gyurcsány-Bajnai kormányokat emleget. Medgyessy-t és Gyurcsányt teljes joggal kárhoztathatja az elmúlt évtized jóval 3% fölötti hiánymutatóiért, a Bajnai-kormány azonban sokat tett a költségvetés konszolidálásáért, és a Fidesz életét is jelentősen megkönnyítette azzal, hogy nem nekik kellett kivezetni például  régi nagy kedvencünk, a 13. havi nyugdíj intézményét. A Bajnai-kormány nem teljesítette ugyan a 3% alatti költségvetési hiányt, de közelítette hozzá a költségvetést.

A Bajnai vezette Együtt 2014, illetve annak segédcsapata/fő szövetségese, a Párbeszéd Magyarországért Mozgalom sem maradt adósa inkorrektségben a kormánypártnak. A latin-amerikai értelemben vett (szélső)baloldal magyarországi meghonosítását kívánatosnak tartó Scheiring Gábor szerint semmi ok az ünneplésre, mivel az emberek a „kegyetlen és embertelen gazdaságpolitikát” nyögik.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/52975

Ajánljuk még a témában