„Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a roma gyerekek járnak-e iskolába” – mondta Reding. Andor László, a foglalkoztatási, szociálpolitikai és társadalmi befogadási ügyek EU-biztosa a forrásfelhasználásokról szólva Romániát emelte ki, mint olyan tagállamot, ahol különösen sok gondot tapasztaltak, nem csupán a felhasználás lassúságát, hanem a projektek minőségét illetően is. A magyar EU-biztos ugyanakkor elmondta: nemrégiben Romániában járt, és az ottani vezetés határozott ígéreteket tett a helyzet javítására.
Andor László kitért arra, hogy a gyakorlati segítségnyújtásnak sokszor a legelemibb higiéniai előfeltételek megteremtésére kell összpontosítania. Megjegyezte azt is: az Európai Bizottság teljes mellszélességgel támogatja ugyan a személyek szabad mozgását, de helytelenül járnak el azok az önkormányzatok, amelyek e szabadságjog gyakorlására való ösztönzéssel vélik megoldani a romaproblémákat. „A mozgásszabadság-megközelítés helyett beruházási megközelítésre van szükség” – mondta.
A társadalmi szervezetek részéről több hozzászóló hiányolta, hogy egyes tagországokban nem áll rendelkezésre olyan eszközrendszer, amellyel objektív módon lehetne mérni a romaintegrációs programok hatékonyságát. Egyikük Romániát, Bulgáriát, a Cseh Köztársaságot és Szlovákiát említette ebben a vonatkozásban. A javaslatok közt többször előjött, hogy a brüsszeli bizottságnak nagy figyelmet kell szentelnie a romaintegráció egészségügyi kérdéseire, azon belül a gyermekek és az idősek egészségügyi ellátására, de emellett például az orvosképzésre, illetve a nők egészségüggyel kapcsolatos jogainak tiszteletben tartására is.