Jaj a legyőzötteknek!
2012. március 15. 10:33
Abszurd, de a törvény még a halálos betegeknek is megtiltja, hogy rágyújtsanak egy utolsó cigarettára. Az emberben felmerül: biztos, hogy ez az ideális alkalom a dohányos leszoktatására?
„[N]em kívánom egyetlen embertársamnak sem, hogy megfosztassék attól a jogtól, hogy cigarettával érezze jobban magát. A szabadságunk nagyjából addig terjedhet, ameddig nem korlátozzuk vele mások szabadságát. De addig igenis terjedjen!
A Honvéd Kórházban, ahol a minap jártam, törvény szerint maradéktalanul megszüntették a dohányzásra kijelölt helyeket. Vajon azok a betegek, akik évtizedek óta láncdohányosok, az intézményben eltöltött heteket miért kénytelenek elvonási tünetek közepette végigélni? Nem elég nekik a betegségük elviselése? Abszurd, de a törvény még a halálos betegeknek is megtiltja, hogy rágyújtsanak egy utolsó cigarettára. Az emberben felmerül: biztos, hogy ez az ideális alkalom a dohányos leszoktatására? Nem embertelen ez egy kicsit?
És gondoljunk azokra a gyógyítókra is, akik egy maratoni szívműtét után bizony szeretnének szusszanva leroskadni egy kávé és egy cigaretta mellé. Álszent módon nekik is azt üzenjük: odakinn, a kórháztól tíz méterre, az utca túloldalán dohányozhattok, de itt benn csak nekünk, a tisztáknak áll a zászló.”
Összesen 25 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
"Abszurd, de a törvény még a halálos betegeknek is megtiltja, hogy rágyújtsanak egy utolsó cigarettára. Az emberben felmerül: biztos, hogy ez az ideális alkalom a dohányos leszoktatására?"
Látogass el egy tüdőszanatóriumba, és megtudod.
Én ismertem valakit, aki a halálos ágyán az intenzíven sört kért. 80 drót lógott ki belőle, a 81. a szívószál lett, amivel a sört szürcsölte föl, de megkapta, mert "egy haldoklónak bármit".
Teljesen jogos és tisztességes dolog volt az orvosoktól. Azért rágyújtani egy intenzív osztályon, hasonló körülmények között, azt nem gondolnám jó ötletnek, merthogy még 8 beteg volt ott körülötte, és az orvosok szerint ezeknek az embereknek kb. a fele vissza is jön onnan az élők közé.
Igen, a dohanyosok tartsak tiszteletben a nemdohanyzok jogait, es ne dohanyozzanak olyan helyen, ahova nemdohanyzo is kenytelen bemenni.
Ez eddig teljesen jogos.
A gond ott van, amikor kilog a lolab, es a nemdohanyosokrol kiderul hogy valojaban ok mindenaron le akarjak szoktatni a dohanyosokat. A nemdohanyzo a dohanyzobol mindenaron nemdohanyzot akar csinalni, ra akarja a sajat allaspontjat eroltetni.
Talan kergetik a kocsmaba azt aki annyira "felti az egeszseget"?
Oke, aki nem akar az ne dohanyozzon. Se aktivan se passzivan, rendben van.
De aki meg akar azt hagyjak beken es ne akarjak mindenaron ellehetetleniteni meg atnevelni.
egyebkent ennek marha egyszeru oka van.
A nikotinra es az alkoholra igaz, hogy a jovedeki adoztatasaval tobb penz jon be, mint a karos hatasai miatt a TB-vel ki.
Ha nem igy lenne, betiltottak volna mar regen.
A drogra meg nem: heroint nem tudsz ugy megadoztatni hogy megerje.
Ez szép példa a demokrácia (valójában az emberi civilizáció) dinamikus-evolutív jellegére. A dohányzás most kiesett a kegyből, a társadalom nagy része támadást indított ellene. Ez nem vezethető le semmiféle "eleve adott abszolút jogból". Én nem is hiszek ilyesmiben, ez egy liberális koncepció (vö. "természetjogok"). Nincsenek ilyen jogok. Mindig csak az adott társadalmi közegben értelmezett, éppen elfogadott jogok vannak.
A dohányzás eddig elfogadott volt, valóban; de most pedig a demokratikus többség kilöki (elkezdi kilökni) az elfogadott tevékenységek közül. Kétharmad.
Az én adataim szerint csak a korai halálozás beszámításával együtt haladja meg az állami bevételek összegét... Persze azt is figyelembe vehetjük, hogy dohányzás nélkül is költenének ezek az emberek, annak egy része is állami bevétel lenne.
Hát, orvos ismerősöm szerint az érsebészeti műtétek rendkívül drágák, egy átlag beteg egész életében nem fizet annyi TB-t, amivel kifizeti.
De az is igaz, hogy 60-65 évesen meghalni az államnak nem tűnik rossz üzletnek, mert pont az inaktív évek maradnak ki, amikor nyugdíjat kellene fizetni.
Szóval nem egyszerű kérdés, hogy a dohányzás megéri-e az államnak, de az számomra is valószínűnek tűnik, hogy jobb üzlet, mint a heroin.
Mondjuk a komenista börtönökben volt is olyan kínzás, hogy cigimegvonás.
De azért hozzátenném, hogy betegségfajtától függ.
Egy szívroham utáni cigimegvonás az elég ésszerű dolognak tűnik, ugyanígy léguti megbetegedések után is.
Szóval a kezelőorvosnak azért kellene ebben egy elég széles mérlegelési jogkört adni.
Másrészt egy láncdohányos, aki ágyhoz kötött, napjában hány olyasfajta segédletre legyen jogosult, hogy elcipelik a dohányzóhelyre?
Bejelentkezés