„Magyarország jövője attól függ, meg tud-e szabadulni attól, hogy a római katolikus egyház befolyása érvényesüljön a közéletben, hogy a katolikus egyház a jobboldali pártok segítségével ostrom alatt tudja tartani a demokráciát, a parlamentarizmust, a polgári szabadságot. Nem lehet másképp megszabadulni, soha nem lesz nyugalom, béke és szabadság, amíg Magyarországon a katolikus egyházat ki nem irtják a közhatalomból. A fejszét a fa gyökerére kell vetni, a magyar nép jövője azon múlik, hogy ki tudja-e irtani a katolicizmust a politikai életből és az államhatalomból. Orbán ellen egy radikális katolikusellenes pártot kellene alapítani, amely minden erejével pusztítja a katolicizmust a közéletből, felhívja a figyelmet arra, hogy a papok állnak megint az ország romlásának hátterében. Leleplezi a katolikusok ármányát, a papok uralmát. Olyan kamikaze pártot, amely nem egy másik ideológiát akar a katolicizmus helyére állítani, hanem a katolikusoktól megtisztított ideológiamentes államot hirdeti. A katolikus egyházat vissza kell kényszeríteni a civil szférába. Nem szabad engedni az olyan hazugságoknak, hogy ők állami feladatokat látnak el, ezért teljes állami támogatásra és fenntartásra jogosultak. Ki kell rúgni őket az oktatásból, az egészségügyi intézményekből. Ha van pénzük, tartsanak el iskolákat és kórházakat, ha nincs, akkor ne tartsanak el. Ha valaki katolikus világnézeti oktatást akar a gyerekének, az fizesse meg a papot, aki tanítja. Az állam köszöni a felkínált segítséget, amit állami pénzen nyújtanának, de nem kér belőle. Az oktatás a katolikus egyház trójai falova, nem szabad ennek bedőlni. A katolikus egyházat az államvallási pozíciójából vissza kell sorolni a civil szférába, ahol más vallásokkal egyenrangú módon gyakorolhatják hitéletüket. Saját híveik pénzén éljenek, és ne az állam, az adófizetők zsírján gazdagodjanak, nyomják el a polgárokat. Ha nem tudják fenntartani az épületeiket, adják el, költözzenek akkor épületbe, amit fizetni tudnak. Az adót ugyanúgy fizessék meg, mint bárki más. Horn Gyula példája lebegjen mindenki előtt: konkordátumot kötött a katolikus egyházzal, azt hitte, ha minden pénzt megad nekik, akkor megelégednek, megveszi a jóindulatokat. Ugyanolyan idegenszívű, kommunista, pufajkás zsidó maradt utána is, hogy a milliárdokat bezsebelték tőle. Horn Gyula azt nem értette meg, hogy a pénz és a benyomulás az állami intézményekbe csak eszköz, a cél az államhatalom elfoglalása és Róma alá hajtása, a demokrácia felszámolása. Pedig Horn Gyula nem volt ideológiailag képzetlen, korábban már hallott arról, hogy a politikai katolicizmis kifejlett formája maga a fasizmus.
Fel kell ismerni, hogy Magyarország a katolicizmusnak köszönheti Trianont, a Don-kanyart, a holokausztot, a kommunista elnyomás negyven esztendejét, az ígéretesen indult demokrácia és a harmadik köztársaság elvesztését. Neki köszönheti, hogy a világ szemetjévé lettünk. Ha nem tűnik el a katolicizmus a közéletből, és jobboldali ideológiai pártokon keresztül ostromolhatja tovább a demokráciát, akkor hiába tűnik el Orbán Viktor, a szenvedésnek soha nem lesz vége, mert jön helyette más. Akkor a gyűlölködés, az antiszemitizmus soha nem hagyja el az országot. A katolikus pártokat a magyar történelem tapasztalatai alapján ugyanúgy be kell tiltani, mint ahogyan a Szovjetunió Kommunista Pártját betiltották a Szovjetunió bukása után. Sóval kell behinteni a helyüket.
Ha valaki világnézetileg semleges államot akar, amelyben higgadt és udvarias, demokratikus elkötelezettségű szakpolitikusok intézik az ország ügyeit, és amelyben békén hagyják a civil társadalmat, akkor a katolikus egyházat ki kell irtani a közéletből. Ha megbukik az Orbán-rendszer, nem szabad szem elől téveszteni, hogy mi okozta ezt a borzalmas pusztítást, ami eddig történt, és ami még előttünk áll. Ha sikerül a katolikus mételyre ráébreszteni a magyarokat, hogy ők állnak a gyűlölködés hátterében, ők teszik tönkre az országot, akkor olyan vezetőkre, olyan miniszterelnökökre van szükség, akik az ideológiai vitákat, világnézeti szabadságot a civilszférában tartja. Nincs szükség hitetőkre, »karizmatikus« hazudozókra, nem kellenek bálványok, népmegváltók, akik ideológiai és világnézeti alapon magyarokra és nem magyarokra osztják az országot. Olyan szakpolitikusok kellenek, akik korrekt módon igazgatják a közügyeket, a magánszférában pedig megvédik a lelkiismereti, a világnézeti, a kulturális szabadságot és sokszínűséget.”