Moldovától Csurkáig

„- A siker mindenek felett áll? Akár a könnyű műfajnak tett engedményeket is legitimálja?

- Buda egyetlen, folyamatosan működő kőszínházaként mindent játszunk, ami nem gagyi: Moliere-től Shakespeare-ig, Vadnaitól Kellérig, Csehovtól Bernard Shaw-ig. Csinálja utánam valaki! A szórakoztatás szándéka mellett - a Karinthy-életmű szellemében - mindig szívügyem volt a magyar vígjátékok színre vitele. Ebben különösen erősek vagyunk, és úgy gondolom, azzal gazdálkodjunk, amink van.

- Politikai számítás nem vegyül a darabválasztásba? Tavaly, még a szocialista Molnár Gyula polgármestersége idején Moldova György új vígjátékát mutatták be, most, hogy Újbudát a jobboldali Hoffmann Tamás vezeti, Csurka Istvánnal jelentkeznek.

- Én már annyi váltást megértem itt - szerzőt viszont sose pártállás alapján választok. Tudom, hogy Moldova az utolsó kádárista, de a Te furcsa katona! című vígjátéka jó, és sikerrel fut nálunk - a politikai meggyőződését tiszteletben tartom, de nem érdekel, ahogy Csurkáé sem. Én színiigazgató vagyok, sikert akarok, tehát jó darabokat mutatok be. Csurka műveit mindig is imádtam, már a hatvanas években kitűnt a tehetségével, humorával - ami, megkockáztatom, időnként egészen karinthys volt. Ráadásul apámmal nagyon jó barátságban voltak.

- MIÉP-elnökként azért mégiscsak meglepődhetett, amikor ön megkereste.

- Először nem is akart hinni a fülének. »Nálatok? Engem? Meg vagyok tisztelve« - hebegte a telefonba, és tényleg megható volt látni, ahogy az Eredeti helyszín próbái során visszaváltozott régi vígszínházi szerzővé. Amikor a prömieren fölment meghajolni, kicsit meg is könnyeztem, mert olyan volt, mintha az ősbemutatón lennénk, 1976-ban. Nem túl gyakori esemény manapság, hogy egy színház magyar vígjátékot tűzzön műsorára.”