Moldovától Csurkáig
„- A siker mindenek felett áll? Akár a könnyű műfajnak tett engedményeket is legitimálja?
- Buda egyetlen, folyamatosan működő kőszínházaként mindent játszunk, ami nem gagyi: Moliere-től Shakespeare-ig, Vadnaitól Kellérig, Csehovtól Bernard Shaw-ig. Csinálja utánam valaki! A szórakoztatás szándéka mellett - a Karinthy-életmű szellemében - mindig szívügyem volt a magyar vígjátékok színre vitele. Ebben különösen erősek vagyunk, és úgy gondolom, azzal gazdálkodjunk, amink van.
- Politikai számítás nem vegyül a darabválasztásba? Tavaly, még a szocialista Molnár Gyula polgármestersége idején Moldova György új vígjátékát mutatták be, most, hogy Újbudát a jobboldali Hoffmann Tamás vezeti, Csurka Istvánnal jelentkeznek.
- Én már annyi váltást megértem itt - szerzőt viszont sose pártállás alapján választok. Tudom, hogy Moldova az utolsó kádárista, de a Te furcsa katona! című vígjátéka jó, és sikerrel fut nálunk - a politikai meggyőződését tiszteletben tartom, de nem érdekel, ahogy Csurkáé sem. Én színiigazgató vagyok, sikert akarok, tehát jó darabokat mutatok be. Csurka műveit mindig is imádtam, már a hatvanas években kitűnt a tehetségével, humorával - ami, megkockáztatom, időnként egészen karinthys volt. Ráadásul apámmal nagyon jó barátságban voltak.
- MIÉP-elnökként azért mégiscsak meglepődhetett, amikor ön megkereste.
- Először nem is akart hinni a fülének. »Nálatok? Engem? Meg vagyok tisztelve« - hebegte a telefonba, és tényleg megható volt látni, ahogy az Eredeti helyszín próbái során visszaváltozott régi vígszínházi szerzővé. Amikor a prömieren fölment meghajolni, kicsit meg is könnyeztem, mert olyan volt, mintha az ősbemutatón lennénk, 1976-ban. Nem túl gyakori esemény manapság, hogy egy színház magyar vígjátékot tűzzön műsorára.”
Összesen 90 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Bizony! Aki itt él és köztünk él, az így beszél!
Bravó Karinthy Márton!
és, ha jól tudom, Moldova volt az egyetlen, aki szolidaritást vállalt a Főiskolán Csurkával, '56 miatt!
Valahogy így kellene minden színház igazgatónak állnia a dolgokhoz. Nem a politika kellene, hogy meghatározza azt, hogy kiről mi a véleményem (kivéve persze magukat a politikusokat és a média politika csinálóit). A Moldova könyveit én is szerettem a nyolcvanas években. Azóta nem olvastam tőle. De viszem magammal az új kiadásait, hogy később elolvashassam. És nem érdekelt/érdekel, hogy őskádárista. A Csurka színdarabjait is szerettem. Igaz őt sem láthattam az utóbbi húsz évben, és nem érdekel, hogy 3/3-as volt-e vagy zsidózik-e. Meg kellene végre próbálnunk elfogadni, hogy mások a politikai nézeteink és ettől még együtt lehet békességben élni. A civakodást meg hagyni a hivatásosoknak.
Csurkában és Moldovában van egy (mifelénk meglehetősen ritka, de általam nagyon tisztelt) közös tulajdonság is:
egyikük sem a napi politikai széljárás szerint ír, gondolkodik! És nem is írt soha!
Moldovában külön tisztelem, hogy van bátorsága (mert 20 év agymosás után bátorság kell hozzá!) emlékezni arra, hogy Magyarország mégiscsak a szovjet blokk irigyelt országa volt.
Jóllehet, minden épeszű ember utálta a rendszert. De Moldova és Csurka nem csak utálták, hanem nyíltan és bátran is kritizálták.
Nekik ezért aztán már nem kellett UTÓLAG bátornak és Kádár-rendszer kritikusnak lenniük!
Ez a korrekt cikk jóérzéssel tölti el az embert.
A ballib kulturkampfosok sokat tanulhatnak belőle!
Bejelentkezés