Áron! Molnár Áron! Szíja!!!

„Magadat felkonferálva a nálad 33 évvel idősebb Máté Gábornak így kezdted, s ahogy máskor szokásos fogalmazásod, hangütésed többnyire indokoltan vitriolos iróniádat idézte, ez esetben nem kíváncsiságomat keltette fel, hanem meglepődésemet. Máté Gábor mint színész, mint rendező, mint színigazgató, mint pedagógus és mint ember vitathatatlanul egyik megbecsülésre legérdemesebb és számon tartott a színházi szakmában. Első mondatod tónusa és fedett malíciája besorolta egy olyan körbe, amelynek máskor kizárólag gazemberekhez szólsz. Enyhe volna ezt óvatlan szemtelenségnek ítélnem, mert ez már videód elején mentális ártalmasságra utal, amit sajnos egy mára heves politikai hátszél is gerjeszt. Első mondatod máris jele a »győzelem« mámorában nekiszabadult gátlástalanságnak, csak ezúttal egy olyan nemzedék egyik jeles tagja ellen kezdtél vadulni, aki negyven-ötven éven át állta a sarat emberként és művészként, többnyire feddhetetlenül.

Ámde menjünk tovább nyilatkozatod egyéb részleteit követve.

Nem sorolom fel, mi mindenben volt és van igazad Eszenyi-ügyben. Megértem szenvedélyességed, hiszen magad is elszenvedője voltál agresszivitásának. Amit tehát érveid mentén felvázoltál, azzal nincs bajom. Azzal azonban van, ami azután következik, hogy Máté Gábor firtatja: mit kellene még Eszenyinek slampos bocsánatkérése után elszenvednie, csak mert következményként még nem történt nyilvánosan rituális autodafé. Abbeli kifogásaid, hogy a Főváros miért hagyta lezáratlanul a vizsgálatot, Karácsony Gergelyt kellene kérdezned. Megengedem, hogy nem értesz egyet Máté Gábor időszerűen emberséges és szakmai véleményével – amiben osztozom vele én is –, de hogy mi legyen itt és most a teendő, azt te sem vázolod fel. (Javaslom, nézz utána, hogy az ügy kirobbanásakor nyilatkozataimban mit javasoltam egy hiteles szakmai testület létrehozásának ügyében, amire való véleményezés, vitatás soha sehonnan nem érkezett. A ti nemzedéketek, sértettek, új világnézetűek részéről sem. Ebbe most nem is bocsátkozom bele mélyebben, mert belátom, könnyebb naponta proklamálni sértettként, mint nekifogni megszervezni, megszerveztetni egy közös etikai grémiumot, szóba állni mindazokkal, akiknek kötelessége volna eljárni – együtt, közösen.)

Te Máté Gábort hívod tetemre véleményéért, és nem vitatkozol, hanem tapintatlanul minősítesz, élből ítéletet mondasz egy generáció fölött.

Amit állítasz, hogy »eddig, és ne tovább«, azt nem a szakma mondta, hanem csak ti, a sértettek. Szakma egyelőre még mindig nincs, csak egymást kiközösítő tenyészetek vannak, és nem csak tizenhat éve. Ezért áll a helyzet úgy, hogy ami történt, az »nem elég«, és ami lehetne, az nincs. Ahogy te állítod, úgy nem igaz, hogy nem lettek következményei az ügynek, csak egy közös szakmának morális intézménye híján olyanok a fejlemények, amilyenek: ideiglenesen rögtönzöttek. Vagyis az elégedetlenséged helyénvaló, az ügyben eljárók valóban adósai a nyilvánosságnak, de a te kapva kapott, Máté Gábor másféle értelmezése kapcsán háborgó végső monológod semmi mást nem gerjeszt, mint a további széthúzást.

»Vége ennek a világnak, Gábor« címezed ezt nagy mellénnyel Máténak. Nem. Áron, soha nincs semmilyen világnak vége.

Folyamatok vannak, amelyek vagy jobbat ígérnek, vagy beleragadnak a régi világba. A te fenyegető mondatod inkább ragadós.”

Nyitókép: NoÁr Facebook-oldala