Pánikkeltés a Velencei-tó körül: valóban nincs rendben minden, de egyes állítások egyszerűen nem igazak

Sokak agyába beégtek a képek – az én gyerek­koromban is ment eleget a Spektrumon – a nyugat­ázsiai Aral-tó katasztrófájáról: a megfeneklett, szárazra került hajó árnyékában tevék pihentek, egykori halászok meséltek a valaha volt mesés fogásokról. A szovjet ipar utóhatásainak következtében 2014-re a tó teljes keleti része kiszáradt, mérete pedig a tizedére zsugorodott. 

Ha valaki a Velencei-tóhoz látogat, első ránézésre hasonló látvány fogadja: üres az agárdi csónak­kikötő, a velencei strandon a bójákig kell menni egy csobbanásért, turista jóformán sehol, az aszályban repedező, megszáradt iszap már-már sivatagi képet sugall. Szikár tény, hogy az agárdi vízszintező szerint 40 centiméterre ment le a tó vízmélysége annak következtében, hogy nemigen volt csapadék az utóbbi időben, kánikula viszont annál inkább. Ez nemcsak a legalacsonyabb szint idén – a tavat elméletileg 130 és 170 centiméter közötti vízmélységen kellene tartani –, hanem azt a drámai képet vetíti előre, hogy 

2021-ben az Áder János-féle Kék Bolygó Alapítvány egy alaposabb felmérést is készített, továbbá folyt az ötletelés a Duna felőli vízpótlásról valamilyen csatornán keresztül, sőt tisztított szennyvíz bevezetéséről, de tervek csak papíron léteznek. Az új kormány egyelőre a társadalmi egyeztetésig jutott, gyakorlati koncepció nem készült. 

Igen ám, de mindez csak a történet – és a tó – egyik oldala. Ahogy az ott élőktől megtudjuk: mindennek a hatásait ők csak részben érzik, és helyben egyáltalán nem annyira megrázó a jelenség, mint gondolnánk. Ellenben nehezményezik azt a kampányt, amely az utóbbi hónapokban zajlik a tó kapcsán. 

A Sukorón élő, ingatlanértékesítéssel és egy apartman kiadásával foglalkozó Zsuzsának sokrétű tapasztalata van. Visszaemlékezése szerint két-­három évvel ezelőtt, amikor volt egy ugyancsak forró és száraz nyár, hasonlóképpen megfogyatkozott a víz a tóban. „Nagyon sokaknak ártott ez akkor.” Hozzáteszi: a drámai képek a velencei korzó környékén készülnek, de például az agárdi oldalon egyáltalán nem ekkora a probléma. „Múltkor jó szél volt, rengeteg szörfös volt kint a tavon, de strandolók nincsenek, el vannak ijesztve.” 

Sokat elmond a helyiek hozzáállásáról, hogy nemrég egy olyan térképet osztottak meg egy nagyobb létszámú velencei Facebook-csoportban, amelyen ironikusan bejelölték a „katasztrófa­fotózásra alkalmas” területeket az arra vágyóknak. 

„Amit a neten meg a lapokban látni, az tipikus katasztrófaturizmus” – jelenti ki a Sukorón masszőrként dolgozó Edó, aki aktív szörfösként 2018-ban költözött Budapestről a környékre. Egy ezt jól illusztráló történetet is megemlít: a hónap elején egy gárdonyi strandnál újságírók érdeklődtek afelől, hogy fotózhatják-e a tó állapotát, majd amikor látták, hogy nincs tragédia, és van víz, inkább dolgavégezetlenül eloldalogtak. Bár Edó nem a turistákra építi az üzletét, nem egy ismerősének megcsappantak a bevételei azóta, hogy a tó „halálhírét” keltették a sajtóban, amiért érthető módon dühös. „Amit egyébként mostanában mutogatnak, az a korzó és néhány érintett strand, ahol a lépcsőknél látványos a kép” – fejti ki a masszőr. Az a híresztelés sem igaz, hogy nem nyitottak ki a strandok: több strand ugyanúgy nyitva áll a fürdőzők előtt, csak éppen bevételt nem szednek, és a fizetős strandokon megszokott szolgáltatások hiányoznak, vagyis lényegében szabadstrandként üzemelnek. „Tény, hogy a vízszint alacsonyabb, van, hogy egészen bent is csak derékig ér, de kár egy kalap alá venni az egész tavat” – mutat rá, hozzátéve: jó szívvel ajánlja mindenkinek a csodálatos agárdi naplementét. 

Zsuzsa szerint számtalan attrakció van a megszokott fürdőzésen kívül a tó körül, „csodálatos túraútvonalak, bicikliút, remek éttermek, kulturális programok, a szép Meszleny-kastély kerámiakiállítással, és itt van Székesfehérvár is ezer látnivalóval” – sorolja. Az is igaz, hogy átalakult a vendégkör: 2020 előtt Zsuzsa vendégházat üzemeltetett Kápolnásnyéken, mint mondja, júniustól augusztusig végig telt ház volt, és még a tavaszi, őszi hétvégék is jól mentek, most pedig a sukorói apartmanban még a főszezonban is vannak üresjáratok. „Régen ki kellett gondolnom, hogy hánykor menjek a szupermarketbe, mert napközben esélyem nem volt parkolóhelyet találni, most bármikor megyek, alig lézeng ember” – meséli. Most nyolcvan százalékban külföldi vendégei vannak, akik Budapestre járnak be, alvóhelynek használják a szállást, a tó egyáltalán nem érdekli őket. „Nálam nincsenek klasszikus nyaraló turisták, akik most voltak, azok az EFOTT-ra jöttek, de itt laktak a BL-döntő idején franciák, jönnek majd angolok a Formula 1-re, a nagy fővárosi vagy környéki eseményekre” – említi. 

Edó szerint van, aki a rémhíradók idején be sem mer menni a vízbe, pedig a minőséget mindenütt mérik, és jelzik, ha gond van. „Aki utánanéz, tudja, hogy a tó színe sosem lesz olyan kék, mint a Balatoné, mivel ez iszapos tó. Ha barna a színe, az általában jót jelent, még az sem feltétlenül baj, ha elkezd bezöldülni, csak akkor kezd algásodni, ha sokáig nincsen szél, ami felkavarja a tavat” – osztja meg velünk a tudnivalókat. Akit pedig zavar az iszap a lába alatt, az ne az északi strandokat válassza, hanem Agárdot, ahol viszonylag sokáig be lehet menni szilárdabb mederben. 

Egy másik visszatérő riadalom az ingatlanok kapcsán a piacképesség elvesztése. A koronavírus-járvány idején népszerű befektetés volt nyaralót vagy akár lakóingatlant vásárolni a tónál, most ez a lendület jócskán alábbhagyott. Elemzők szerint ha tartósan alacsony marad a vízszint, az gondot okozhat ezen a téren is. A Zenga in­gatlanoldal Pénzcentrummal közölt adatai szerint Gárdonyban és Sukorón 850 ezer forint körül alakul egy négyzetméter átlagára, a leginkább sújtott Velencén továbbra is 950 ezer, Pákozdon 650 ezer forint körül. 

A környékbeli ingatlanokkal is foglalkozó Zsuzsa úgy látja, az ingatlanárakban valóban nem tükröződik a pánik, pedig kevés vevő van a piacon. „Az árak nem követik a keresletet, a tulajdonosokat nehéz meggyőzni arról, hogy nem az a piac van, mint néhány éve, amikor gyakorlatilag mindent szuper áron lehetett eladni. Most nem ez a helyzet, és ezért nagyot mernek alkudni a vevők is.” Zsuzsa úgy tapasztalta, aki viszont vásárol, akár saját partszakasz nélküli településen is, az a fiatal, családos vagy családot tervező réteg, amelynek még mindig megfizethetőbb ez a rész Budapestnél vagy az agglomerációnál, s a jó közlekedésnek köszönhetően hamar be lehet érni a fővárosba, hamarabb, mint nem egy Pest melletti településről.

Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás