Ha a költségvetés valóban olyan súlyos állapotban van, mint ahogyan azt korábban állították, akkor minden késlekedés növeli a problémát. Egy felelős kabinet ilyenkor nem szimbolikus ügyekkel kezdi a munkáját, hanem stabilizációval. Először megállítja a vérzést, majd megkezdi az újjáépítést. Ehelyett azt látni, hogy a politikai energia jelentős részét a korábbi elit elleni fellépés köti le. Nyilatkozatok, vizsgálatok, törvények, intézményi változtatások követik egymást. A közélet szinte kizárólag erről szól.
Joggal merül fel a kérdés: vajon valóban akkora volt-e a gazdasági katasztrófa, mint amekkorának beállították?
Mert két állítás egyszerre nehezen lehet igaz. Vagy valóban romokban hevert az ország pénzügyileg, és akkor minden percet a gazdaság rendbetételére kellett volna fordítani – vagy pedig a helyzet korántsem volt annyira drámai, és ezért fér bele hónapokon keresztül elsősorban politikai és közjogi kérdésekkel foglalkozni.