Kádár 37 éve halott

„A Rákosi-éra hangoztatott jelszava, miszerint aki nincs velünk, az ellenünk van, képes volt arra, hogy konzerváljon deklasszált elemeket. Kényszerített bizonyos származás vagy egzisztenciális múlt alapján embereket, hogy kazánfűtőként vagy takarítóként műkodjenek, százezrektől vették el azt, amiért korábban évszázadokat dolgoztak felmenőik, de volt egy világos határvonal. Az egyik oldalon ti, a másik oldalon mi. Aztán a ’60-as évek végén indult konszolidáció mindenkit feloldott egy semleges izében.

Aki nincs ellenünk, az velünk van, mondták és így is jártak el.

Alamizsnával, a keleti blokk területén évente engedélyezett nyaralással, biztos – és akármilyen hasznavehetetlen, de létező – munkával, erősen korlátozott szabadsággal vagy a háztájival vették meg a polgárokat. Egy olyan ellenséggel szemben lehet harcolni és állva maradni, aki rád akarja törni a vár kapuját; de ha tüzet rak a bezárt ajtó elé és a beszivárgó füsttel mérgez meg, akkor bizonyosan véged.

Ambivalens módon a totalitáriusabb, véresebb diktatúrák összességében kisebb károkat képesek okozni egy társadalom kollektív egészében, mint az alattomosabban fojtogatóak. Ez az erjedtség átalakulhatott volna valami mássá, többé a rendszerváltoztatáskor, de erre végül esély sem kínálkozott. Így utólag azt kell mondani, hogy a demokratikus ellenzék mohó volt. Már szinte érezték a hatalmat az évtizedes diktatúra után, és nem mertek kivárni. Az állampárt örömmel fogadta ezt, mert két dologgal tisztában voltak. (Igen, utóbb már könnyű okoskodni.)

Egyfelől azzal, hogy gazdasági pozícióik a kiharcolt – vagyis dehogy kellett kiharcolni –, büntetlenséget biztosító átmenettel megmaradnak, másrészt azzal is, hogy rövid időn belül az ország a totális gazdasági széthullás szélén lesz.

Legalább egy kicsit más lenne ma a rendszerváltoztatás és a Kádár-rendszer megítélése is, ha a kerekasztal pártjai kivárnak addig, amíg az MSZMP fejére hull minden. Igen, borzasztó megszorítások jöttek volna és nagyon komoly szociális válság, de talpra álltunk volna belőle – lelkileg is.

Szüleink, nagyszüleink ezt az országot romokból építették újjá a második világháború után. Így sem volt egyszerű az Antall-kormány helyzete, de mennyivel más lett volna így minden…!

Kádár János 37 éve halott és vannak, akik még ma is nosztalgiával gondolnak rá. Valahogy úgy lehet ez, mint a kölyökkorától láncra v€rt kutya, aki elképzelni sem tudja, milyen az élet, ha nincs rabságban és ha le is csatolták a láncot, vágyódik utána.

A tmeggylkos rendőrspcli azért mégsem teljesen halott. Persze, évtizedek óta porlik. Azon is kellemes elgondolkodni, hogy élete utolsó hónapjaiban, mikor a rettegéstől már maga alá pszktott, azt várva, mikor jönnek érte - hiszen ő ebben szocializálódott, ő így tett volna, elképzelni sem tudta, hogy más megoldása is lehet az ügyének -, akkor egy kicsit, valami egészen kicsit visszakapott abból a szenvedésből, amit élete során okozott a nemzetnek és megannyi magyarnak.

Kádár János 37 éve halott. Halott, de nem teljesen. Alig akad olyan közvéleménykutatás, ahol ne lenne nagyobb az elfogadottsága, mint az elutasítása.

Ez a 37 év teljes egészében lehetett volna a fellélegzés, megtisztulás időszaka, de csírájában fojtották el. És nem, nem hoznak lázba az ügynökakták 2026-ban, ez is csak egy az elkeseredett, balos álproblémák közül. Pláne, mert nincs olyan, hogy _ügynökakták_. Mindegy, erről majd máskor.

Semmi jelentősége sem maradt annak, hogy Bözsi néni jelentett-e Mari néniről, amikor az a boltból visszaérkezve kritikusan beszélt a rendszerről, mert áremelkedést tapasztalt. Az _ügynökakták_ megnyitása csupán annyiról szólna, hogy azokba az emberekbe rúgnánk még egyet, akik közül sokan azóta is meghasonlottságban élnek és annak idején is zsarolással meg egyebekkel vették rá őket a jelentésekre.

Igen, biztosan azok között is akad sz€métlda, és nem, senkit sem mentek fel, ki vagyok én ahhoz, de hadd mondjam érthetőbben:

ha képtelennek bizonyultunk arra, hogy egy Péter Gábort vagy Biszku Bélát a cellába tegyünk, akkor most futottak még besúgókkal szemben akarnának triumfálni? Tényleg ez lenne az az óriási lépés a megtisztulás felé, 36 évvel az első szabad választásokat követően?

A ‘90-es évek elején kellett volna ekkora elánnal akarnakoskodni, kedves mindenki és akkor talán soha el nem évülő bűnnel nem kaszálja el a lehetőséget Sólyom László vagy bátrabbak lettek volna Antallék is. Veszett fejsze nyele ez, az idő már mindent elrendezett. Mindent.

Talán ezért lebeg továbbra is Kádár szelleme felettünk. Semmivel sem kellett szembenéznie és olyan nagy erőkkel holtában sem szembesítették. Havonta volna szükséges egy olyan megszólalás, mint pár éve Lázár Jánosé, aki elmondta, Kádár gylkos, hazaáruló és kollaboráns volt, amit sok honfitársunk még mindig nem tud vagy nem kezel megfelelő súllyal. Vagy egyszerűen nem érdekli. Hiszen a kenyér 3,60 volt, a gombóc fagylalt meg 20 fillér.

Kádár 37 éve halott. A kis dolgoknak is van azért értéke: legalább azt sem tudjuk, hol van a valódi nyughelye.”

Nyitókép: Fortepan