Hankó Balázs: Az NKA-ügyben összegződik a Tisza-kormány politikai koncepciós eljárása

Véleménycikket tett közzé Hankó Balázs korábbi kulturális és innovációs miniszter. Az Indexen megjelent publicisztika fő állítása, hogy a Nemzeti Kulturális Alappal (NKA) kapcsolatos nyomozás és a korábbi minisztériumi tisztviselők letartóztatása politikai indíttatású, az érintetteknek pedig legalább szabadlábon kellene védekezniük.

Hankó azt írja, a hat volt minisztériumi munkatársat tartanak letartóztatásban, ami szerinte aránytalan intézkedés. A szerző ezután hosszasan sorolja a korábbi kormányzat eredményeit a felsőoktatás, a tudomány, a szakképzés, a családpolitika és a kultúra területén, azt állítva, hogy ezek jelentős fejlődést hoztak. „Az elmúlt évek során egyetemeink az új modellnek köszönhetően az élesedő nemzetközi versenyben jelentősen előreléptek. 

Közel háromszorosára nőtt az egyetemek finanszírozása, kampuszok épültek, épülnek, közel 70 ezerrel nőtt az egyetemisták száma. Megduplázódott a kutatóhálózat finanszírozása, 30 százalékkal emelkedtek a kutatói bérek, megháromszorozódott az egyetemek innovációs bevétele” – fogalmaz az egykori tárcavezető, hozzátéve, sajnálatos, hogy a nemzetközi szinten is egyedülálló, Krausz Ferenc Nobel-díjasunk által vezetett Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány nem folytathatja a munkáját. 

Kiemeli: szakképzésünk az Európai Unió harmadik legjobbja lett, munkaerőpiaci megfelelés szerint az OECD-országok közül szintén bronzérmes. Egyedülálló ösztöndíjrendszere van a tanulóknak, amely egyszerre segíti a felzárkózást és az egyetemekre való bekerülést, két és félszeresére emelkedtek az oktatói bérek – emlékeztet. 

Úgy véli, hogy a jelenlegi Tisza-kormány igyekszik olyan ügyeket találni, amelyekkel hiteltelenítheti az előző kabinetet, és ebbe a törekvésbe illeszkedik az NKA-ügy is. Hankó Balázs úgy gondolja, szerint két feljelentés indította el az ügyet, köztük a Független Előadó-művészeti Szövetségé. 

Azt állítja, hogy korábban bizonyos kulturális támogatásokat azért küldött vissza felülvizsgálatra, mert azok szerinte ellentétesek voltak az akkori gyermekvédelmi és alkotmányos elvekkel. 

– jegyzi meg.

Az NKA-ügyben összegződik a Tisza-kormány – lengyel minta szerinti – politikai koncepciós eljárása, és az elmúlt másfél évtized kultúrpolitikai harca.

„A rendszerváltoztatást követően sem alakult ki az a mecenatúra-rendszer, amely a második világháborút megelőzően Magyarországon vagy jelenleg a nyugati államokban is megszokott. Ennek egy formája volt a kulturális területen a taotámogatások rendszere, melyet a visszaélések miatt 2018-ban vezettek ki. Ezt részben pótolta csak a kulturális programokat támogató pályázati rendszer. Ennek forrásai azonban fokozatosan maradtak el – főleg, ha ezt valorizáltan számoljuk – az azt megelőző évekétől, de még mindig jelentős támogatásokat adtak egészen 2024-ig. Ebből a jelenlegi kritikusok is bőven részesültek” – folytatja.

A szerző a konfliktust egy szélesebb kulturális és ideológiai küzdelem részeként értelmezi, amelyben szerinte a nemzeti-keresztény és a liberális-globalista kulturális felfogás áll szemben egymással.

Hankó azt állítja, hogy az NKA támogatási rendszere jogszerűen működött, 

a pályázatokat 

• szakmai, 
• pénzügyi és 
• jogi ellenőrzés előzte meg. 

Szerinte a médiában kiragadott példák torz képet adnak, miközben több mint ezer támogatott szervezet és több száz vidéki kulturális program részesült forrásból. Rámutat, hogy a támogatásokkal el kellett számolni, és ő maga még miniszterként kezdeményezett időközi elszámolást is.

„Arról sem szólnak a hírek, hogy a támogatott szervezetek 411 településen működnek, tízből nyolc támogatott kérelem vidéki volt, a támogatások harmada 5000 fő alatti településen lévő egyesület. Azt sem említik, hogy a támogatásokkal el kell számolni, amit szigorúan ellenőriznek. És arról sem szólnak, hogy a parlamenti választásokat követően, még miniszterként, kezdeményeztem időszakos elszámolást, hogy rendezetten adhassam át utódomnak ezeket a pályázatokat is. A pályázatokról döntő ideiglenes kollégium ezzel egyetértett, azonban a Támogatáskezelő munkatársai jogi kifogásokra hivatkozva már ellenálltak.”

Hankó Balázs szerint lehet a kulturális ízlésekről vitatkozni a kultúra minden terén, de a Márai- vagy Jókai-emlékévek vagy a Magyar–Szerb Kulturális Évad is ebből a keretből kapott támogatást. 

„És igenis büszkeség az, hogy ebből a pályázatból döntötték meg a citerázás Guinness-rekordját is. Emlékezzünk csak rá: nevetség tárgyává akarták tenni – csakúgy, mint a BL-himnusz átdolgozását.

Akiket csak nevetség tárgyává akartak tenni, »könnyen« megúszták, más művészeket és családjukat az épülő szeretetország jegyében megaláznak, ellehetetlenítenek, megint másokat fenyegetnek!

Minden forrás a kultúrát támogatta, amin persze lehet vitatkozni, hogy azt a kultúrát értékesnek találják-e. Ezt vizsgálni lehet, mint most minden területen ez kiadott feladat a kormány részéről, még feljelentést tenni is lehet. De erre lengyel minta alapján egy politikai koncepciós eljárást építeni, és ezért heteken keresztül volt köztisztviselőket – a nyomásgyakorlás eszközeként – politikai foglyokként börtönben tartani, másokat börtönnel fenyegetni, művészeket és szervezeteket megalázni és félelemben tartani, jogállamban nem lehet!” – hangsúlyozza a volt tárcavezető, aki eképpen zárja a gondolatait:

„Minden jóakaratú, jó szándékú ember szolidaritását kérem volt munkatársaimért, hogy szabadlábon védekezhessenek! Munkatársaimnak – csakúgy, mint nekem – a céljuk az embereket egymással összekötő kultúra támogatása volt, nem saját gazdagodásunk, vagy bárkinek a teljesítmény nélküli gazdagítása. Látható, hogy óriási érdeksérelmek vannak a kultúrában, de erről nem a munkatársaim tehetnek, és nem az ő bebörtönzésük oldja fel ezt a vitát. Azok a döntések, amelyekben ők részt vettek, az értékteremtést szolgálták.” 

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert