Perújítás a Fenyő-ügyben, nem Gyárfás rendelhette meg a gyilkosságot

Büntetés-végrehajtási intézetben adott interjút az Indexnek Gyárfás Tamás, aki 2025. április 10-én

Az interjú apropóját az adta, hogy Gyárfás ügyvédje perújítást kezdeményezett, miután három olyan, kulcsfontosságú nyilatkozat került a védelem asztalára, amely átszakítja a Fővárosi Ítélőtábla közvetett bizonyítékokból álló, zárt láncolatát.

Most Gyárfás a Fenyő-gyilkosság felbújtójáról is beszélt. „A tárgyaláson a bíró egyszerűen nem engedte, hogy róla beszéljünk. Azzal indokolta, hogy nem szerepel a vádiratban. Egykor a Nemzeti Nyomozó Irodában is csak a 41. számú tanúként hallgatták ki. 

Gyárfás Tamás a mostani interjúban azt mondta, nagyon bízik a perújításban, „igaz, a jogerős ítélet előtt is biztosra vettem, hogy felmentenek.”  Közölte, „2017 szeptemberében becsöngettek hozzánk: egy idegen férfi akart velem beszélni. Mivel külföldön voltam, az illető a kaputelefonon közölte a feleségemmel, hogy két nap múlva újra eljön. Így is történt. 

Visszaadtam neki az eredeti irományt és azt javasoltam, hogy vigye a rendőrségre.” Hozzátette: „végül én vittem el a Nemzeti Nyomozó Irodába, az időközben a levélszekrénybe bedobott kazettával együtt. A kazettán részben ugyanazok hangzottak el, amiket olvashattam…”

Az interjúban beszélt arról is, hogy ez az ember K. Imrich volt, akinek „a bíróság sem tulajdonított jelentőséget. 

Eszerint mégsem K. Imrich. Az nekem édesmindegy volt, hogy az irományt 2017-ben kitől kaptam. Az átadó személye csak attól kapott jelentőséget, hogy az újonnan felbukkant ember kijelentette: a küldemény szerkesztői azért őt küldték hozzám, mert tudták, hogy ismer engem. Tudták, hogy már máskor járt nálam. Azt vallotta: 1997 végén egy üzenetet már átadott nekem: „A dolgok hamarosan realizálódni fognak.”

Arra a kérdésre, hogy vajon miért került elő húsz év elteltével ismét a Fenyő-ügy, azt mondta: „A bűnüldözés nagy eredményeket ért el a kilencvenes évek sokáig feltáratlan ügyeiben. A Fenyő-gyilkosság felbujtójával azonban adós maradt. Komoly elismerés illethette azt, aki eredményt tudott felmutatni. Nem volt elfogadható magyarázat arra, hogy ehhez húsz év sem volt elegendő. Nyomasztó lehetett a megfelelési kényszer. Meg kellett felelni a várakozásnak.

„Mintha Portik ezt nekem mondta volna. A jelentésében ezzel vezette fel a javaslatát az én őrizetbe vételemre. Ám ilyen mondat nincs egyetlen hanghordozón sem. Hiába hívta fel erre Zamecsnik úr a figyelmet, a bíró nem tulajdonított ennek jelentőséget.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán