Nem is az a rémületes, hogy milyen közjogi ámokfutást és tömeglélektani vérengzést végez az országban

„AZ ARROGÁNS TUDATLANSÁG TOTÁLIS GYŐZELME

Nem is az a rémületes, hogy milyen közjogi ámokfutást és tömeglélektani vérengzést végez az országban, hiszen ez törvényszerű következménye annak, ha egy ilyen figura teljhatalomhoz jut. 

A valóban dermesztő az, ahogy látszólag értelmes emberek tömegei tapsolnak a saját bepalizásukhoz, és válnak önkéntes statisztává egy profi tömegmanipulátor bosszúból, komplexusokból és mentális deformitásból táplálkozó játszmáiban. 

Bár a Tisza-elnöknek 2,5 éve minden bombasztikus ígéretét, bemondását ugyanaz a bazári, hatásvadász felszínesség jellemzi, mint amikor az általános iskolai kötelező olvasmányokból összeguberált 5-6 irodalmi idézetét úgy adja elő lassan szótagolva, mintha legalábbis a rák ellenszerét jelentené be. 

Most mégis kiemelek egyet, a legfrissebbet: a képviselők szolgálati idejének 12 évben való korlátozását, mert esszenciaként tartalmazza a főhősre oly jellemző sekélyes, ám kártékony látványpolitizálás minden attribútumát. 

Egyúttal megpróbálkozom a lehetetlennel: higgadt érvekkel hatást gyakorolni a döntően érzelemvezérelt, és ebbéli minőségükben folyamatosan lázban tartott, miniszterelnöki szintről hergelt Tisza-szimpatizánsokra. 

Azt már összeszedték előttem, hogy kiknek tört volna ketté a parlamenti karrierje, ha már az ő idejükben is a Diákhitel Központ ex-vezérigazgatójának lázálmaihoz szabták volna a törvényeket (többek között 12 év után távozhatott volna a parlamentből Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Baross Gábor, Bethlen István, Deák Ferenc, Csengery Antal, Eötvös Károly, Irányi Dániel, Horváth János, Isépy Tamás, Jókai Mór, Kéthly Anna, Mécs Imre, Mikszáth Kálmán, Nagyatádi Szabó István, Rassay Károly, Széll Kálmán és Vitányi Iván).

Én most röviden pontokba szedem, miért falrengető, kártékony ostobaság, egyúttal a főhősre elválaszthatatlanul jellemző „abszolút filmszínház” ez a törvény, amelyhez hasonló nem véletlenül nincs sehol egész Európában. 

1. A VÁLASZTÓK SZABADSÁGÁNAK KORLÁTOZÁSA

Ez a legerősebb demokratikus ellenérv. Ha egy képviselő jól dolgozik, tisztességes, népszerű a választókerületében, akkor miért ne választhatnák meg negyedszer vagy ötödször is?

A mandátumkorlát valójában nem a politikust korlátozza, hanem a választókat fosztja meg egy általuk preferált jelölttől.

2. A TAPSZTALAT ELVESZTÉSE

A törvényhozás (ha jól csinálják), egy bonyolult munka. Egy képviselő idővel megtanulja a jogalkotást, kiismeri az állam működését, nemzetközi kapcsolatokat épít, szakpolitikai tudást halmoz fel.

12 év után éppen a leghasznosabb tudással rendelkező emberek kényszerülnének távozásra. Az eredmény: több kezdő, több hiba, gyengébb szakmai munka. 

3. A LOBBISTÁK ÉS A HÁTTÉRHATALOM ERŐSÖDIK

Ha a választott politikusok gyorsan cserélődnek, akkor a rendszerben maradó szereplők felértékelődnek: tanácsadók, lobbisták, gazdasági érdekcsoportok.

Ők nem választott tisztségviselők, mégis egyre nagyobb befolyásra tehetnek szert. Ők maradnak, miközben az újonc képviselők cserélődnek.  

4. RÖVID TÁVÚ GONDOLKODÁS

Ha valaki tudja, hogy legfeljebb 12 éve van, akkor kevésbé érdekelt hosszú távú fejlődésben, és inkább gyors politikai érdekekre hajthat. 

Ugyanakkor ha elérkezik a harmadik ciklusához, akkor már nincs miért dolgoznia, hiszen nem kell az újraválasztásáért küzdenie. 

5. VÁLSÁGHELYZETBEN ÉLETVESZÉLYES LEHET

Bármikor jöhet egy háború, gazdasági válság, törékeny nemzetközi helyzet, külföldi beavatkozási kísérlet. Ilyenkor előny, ha sok tapasztalt politikus van a rendszerben. A kötelező távozás pont a legnagyobb rutinnal rendelkező embereket távolíthatja el.

6. SÉRÜL A VÁLASZTÓKERÜLETEK ÉRDEKKÉPVISELETE 

Egy sikeres helyi képviselő: személyes kapcsolatokat épít, forrásokat szerez, helyi ügyeket intéz. A választókerület elveszítheti ezt a bejáratott képviseletet pusztán azért, mert letelt a 12 év.

7. A DEMOKRÁCIA MÁR TARTALMAZ EGY MANDÁTUMKORLÁTOT

A választás maga a mandátumkorlát. Hiszen négyévente a választók eldönthetik, hogy maradjon vagy menjen az adott képviselő. Ha valaki 20 évig képviselő, az azt jelenti, hogy ötször nyert választást. Ez épp elég demokratikus kontroll.

Ha törvényileg korlátozzuk az embereket, hogy újraválasszák a számukra népszerű, nekik sok eredményt kijáró képviselőjüket, azzal valójában nem a képviselőt, hanem a választókat éri a legnagyobb jogfosztás.

LAKMUSZPRÓBA! Oszd meg ezt a posztot, hogy a tiszásokhoz is eljusson, és figyeld meg a tiszás válaszkommentek tónusát, minőségét, összehasonlítva az itt felsorakoztatott érvek minőségével. Az lesz a legnagyobb igazolása annak, hogy a sekélyes látványpolitizálás hogyan irtja a gondolkodást, az érvelést, és mit művel az ország pszichéjével.”

Nyitókép: Mandula Viktor Facebook-oldala