Az államfő számára csak rossz és rosszabb kimenetek lehetségesek

„A mai nap politikailag legérdekesebb és legemlékezetesebb pillanata egyértelműen az volt, amikor Magyar Péter első miniszterelnöki beszédében lemondásra szólította fel a páholyban ülő és ezekben a pillanatokban kínosan mosolygó köztársasági elnököt. Példátlan esetről van szó: ilyen hangnemben és ilyen formában még egyetlen hivatalban lévő kormányfő sem beszélt egy magyar államfővel, különösen nem egy ünnepi alkalommal, azt követően, hogy megválasztása után még fogadta a köztársasági elnök gratulációját. 

Az eset sokféleképpen elemezhető.

Beszélhetünk arról, hogy mindez mit jelent a köztársasági elnöki intézmény szempontjából. A személyt támadja és az intézményt találja el – mondta az államfőt ért támadások kapcsán egy interjúban Hack Péter, és nyilván van igazság ezekben a szavakban is. A kérdés csak az, hogy a mostani támadások vagy az elnök eddigi tevékenysége (illetve annak látványos hiánya) ártott-e jobban az intézménynek, s azt gondolom, hogy erős érvek szólnak amellett, hogy Sulyok Tamás politikai elfogultsága és/vagy politikai bátortalansága okán maga vált méltatlanná a hivatalához. Méltatlanná és éppen ezért szinte védhetetlenné, s egyben (nem alkotmányjogi, hanem politikai értelemben) könnyű prédává.

Aztán beszélhetünk arról is, hogy mennyire jól kiszámított és ügyesen megtervezett része volt ez az első beszédnek. Orbán Viktor hiányában Sulyok vált alkalmassá arra, hogy könnyen eltalálható céltábla legyen, a performansz sikerét pedig azonnal bizonyították is azok a képek, amelyek a tér reakcióját rögzítették. Magyar Péternek – ahogy mondtam már többször – érdeke az, hogy az első hónapok kormányzati nehézségeit látványos akciókkal, az elszámoltatás és a régi rend embereinek eltávolítását bizonyító színpadias képeivel takarja el. Ebből a szempontból (is) szinte biztosra vehető, hogy ebben az ügyben az államfő számára csak rossz és rosszabb kimenetek lehetségesek. 

De felhozhatjuk azt is, hogy mennyire szolgált rá a köztársasági elnök erre a szerepre, és mennyire üt most vissza az őt jelölő volt miniszterelnökre és az őt megválasztó volt kormánypárti többségre, hogy nem egy alkalmasabb, elismertebb és ütésállóbb politikust küldtek a Sándor-palotába. Akit most esélyük lenne megvédeni, mert a Sulyok melletti kiállás sem erkölcsi, sem politikai sikerrel sem kecsegtet. 

S hogy mit léphet az államfő? Személyesen nincs jó döntése: ha a fenyegetés hatására lemond, az előzmények ismeretében kevesek szimpátiájára számíthat. Ha kitart és végignézi az eltávolítása érdekében színre vitt alkotmányos barkácsolást, akkor egy olyan háborúban vesz részt, amely számára teljesen idegen terep lehet, s ahol végső bukása a mainál is nagyobbat fog szólni és a mainál is megalázóbb lehet. 

Az államfő számára tehát nincs jó választás. Az intézménynek viszont biztosan jobbat tenne (értsd: kevesebbet ártana) az első megoldás.”

Nyitókép: Facebook / Sulyok Tamás

***