„Egyétek ki, geci” – épül a szeretetország, amit annyira vártak, Tibi atya nem találja magán a kéziféket
Szinte óránként hányja ki magából az oldal mögött álló Tóth Máté a minősíthetetlen stílusú, gyűlölködő bejegyzéseket.



Az egyébként remek politikai szimattal rendelkező Magyar ahogy kiesett a NER-ből, azonnal megtalálta a tátongó piaci rést, a be nem teljesített választói igényt a másik oldalon.

„Ment a frusztrálás a korrupcióval, »velejéig romlott rendszerrel«, másrészt mégsem azt látta az ellenzéki választó, hogy ezek a politikusok reggeltől estig a kezüket-lábukat törnék, hogy leváltsák ezt az »elviselhetetlen diktatúrát«, vagy egyáltalán csak kimozdulnának a Facebook-oldaluk és az ATV-stúdió jelentette komfortzónájukból.
És itt jött a képbe Magyar Péter, aki tökéletesen értette a 21. századi látvány-, élmény-, és influenszervilágot, fel tudta maga köré építeni a fáradhatatlan ellenzéki harcos mítoszát, aki brutálisan konfrontatív a kormánnyal, aki »egymillió lépést« tesz a magyarságért, aki naponta 6 vidéki fórumot tart, országot jár hátizsákkal, és mindezt jól megkomponált képekben, videóklipekben, hatásvadász zenei aláfestéssel, élménytartalomként el is juttatja az emberek millióinak telefonképernyőjére.

Az ellenzéki választó bár ugyanúgy otthon a karosszékből nézte a műsort, de mégis radikálisan mást látott, mint a régi pártoknál, és valljuk be, a Magyar Péter által képviselt habitus és tevékenység sokkal közelebb állt ahhoz, amit egy állítólagos »elviselhetetlen diktatúrával« szemben tanúsítani kell.
Eközben a régi pártoknál semmi olyan kizárólagos ügy nem maradt, amit Magyar ne tudott volna elvenni tőlük (az nem ügy, hogy »legyen minden jobb az oktatás-egészségügyben«, az egy univerzális jókívánság.)
Bár én személy szerint nem értek egyet vele, de például a feltétel nélküli alapjövedelem ilyen ügy lehetett volna. Ha egy ellenzéki párt éveken keresztül magyarázta, indokolta, építette volna, annak a szavazóit nem tudta volna Magyar az utolsó szemig felporszívózni, mint a fehér port a hotelszoba tálcájáról.
De nem volt. A kényelmes alibipolitizálás, a karakteres program hiánya az identitásfeladással együtt olyan súlyos versenyhátrány volt a régi ellenzéknél, hogy az egyébként remek politikai szimattal rendelkező Magyar ahogy kiesett a NER-ből, azonnal megtalálta a tátongó piaci rést, a be nem teljesített választói igényt a másik oldalon – a többi pedig már történelem, ami részben tegnap a szemünk előtt lezajlott.
Hát így.
(U.I: Célom az elemzés és a megértés, nem a halottak hulláján való ugrálás, ezért kérlek titeket, a kommentek is legyenek fölösleges személyeskedésektől és durvaságoktól mentesek.)”
Nyitókép: Mandula Viktor Facebook-oldala
Ezt is ajánljuk a témában
Szinte óránként hányja ki magából az oldal mögött álló Tóth Máté a minősíthetetlen stílusú, gyűlölködő bejegyzéseket.

