Valami nagyon nem stimmel: ezért beszél mindenki még mindig Orbán Viktorról

Vajon természetes jelenségről van szó, vagy tudatosan alakított narratíváról?

A magyar álláspont világos: garantálni kell a gazdálkodók versenyképességének megőrzését és az unió élelmezésbiztonságosságát. Nagy István agrárminiszter írása.

Az élelmiszer-előállítás nem egy kapcsoló, amelyet egyik percről a másikra fel lehet kapcsolni vagy le lehet oltani. A föld, a gazda és a vidék nem egy brüsszeli bürokrata által szerkeszthető táblázat, hanem a nemzeti önrendelkezésünk egyik utolsó bástyája. Ha ezt lerombolják, nemcsak egy ágazat omlik össze, hanem az élelmiszer-önellátásunk, a biztonságunk és a jövőnk kerül veszélybe.
Nem kell találgatnunk, ki teszi mindezt: Brüsszel ma tudatosan és következetesen ezen az úton jár. Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök meleg kézfogással pecsételte meg a Mercosur-megállapodást, ez a kézfogás azonban hideg ítéletet jelent az európai, köztük a magyar gazdák számára. Minderre itthon is akadnak szövetségesek:

a Tisza Párt nyíltan asszisztál ehhez a folyamathoz, és Brüsszellel együtt azon dolgozik, hogy a gazdáknak járó támogatásokat Ukrajnába irányítsák át.

Mindezek különösen súlyosak annak fényében, hogy az európai és a magyar agrárium már így is példátlan kihívásokkal néz szembe. Az utóbbi években az aszály, az energiaárak elszabadulása, az inputköltségek növekedése, a piaci bizonytalanságok és az állat-, illetve növénybetegségek egyszerre nehezedtek ólomsúlyként a gazdálkodók vállára. Ebben a helyzetben a gazdák Brüsszeltől nem segítségre, hanem csak egy újabb árulásra számíthatnak.

Magyarország egyértelműen elutasít minden szabadkereskedelmi egyezséget, amely veszélyezteti a magyar és európai gazdák versenyképességét és piaci pozícióját. A Mercosur‑megállapodás jelenlegi formájában olyan olcsó termékek beáramlását engedné, amelyekre nem érvényesek a szigorú európai élelmiszer‑biztonsági, állat- jóléti és környezetvédelmi előírások, ez pedig versenyhátrányt okozhat az uniós termelőknek. A brüsszeli döntéshozók „a termőföldtől az asztalig” stratégia nevében folyamatosan szigorítják az európai termelési feltételeket – drasztikusan csökkentve a növényvédő szerek és a műtrágyák használatát –, a Mercosurországok termelőire viszont ezek az előírások nem vonatkoznak. A magyar gazdának drágábban, bonyolultabb technológiával kell előállítaniuk az élelmiszert, a határon pedig vámmentesen gördülhetnek majd be a dél-amerikai szállítmányok, amelyeket nálunk már évtizedekkel ezelőtt betiltott vegyszerekkel kezeltek. Ez a kettős mérce nemcsak igazságtalan, hanem gazdaságilag is tarthatatlan.

A megállapodás nem csupán jelképes mennyiségekről szól: évi közel 100 ezer tonna marhahús és 180 ezer tonna baromfihús zúdulhat az uniós piacra. Összehasonlításul: 2024-ben a teljes magyarországi marhahústermelés 23,8 ezer tonna, a baromfihúsé pedig 546,2 ezer tonna volt. Tehát marhahúsból a teljes magyarországi éves termelés több mint négyszerese, baromfiból pedig a harmada érkezik be. Előbbi a mérték miatt minimum elgondolkodtató, utóbbi pedig amiatt, hogy egy erős, prosperáló, folyamatosan fejlődő ágazatról van szó az agrárgazdaságon belül, amit érzékenyen érint és visszavet az olcsó, élelmiszer-biztonsági szempontból gyengébb minőségű konkurencia. A hatások azonban nem állnak meg a húságazatnál, hiszen érintik a cukrot, az etanolt, valamint a tejtermékeket és a mézet is. Ez a mesterségesen generált túlkínálat leveri a hazai felvásárlási árakat.
Miközben a magyar állattartókat háborús infláció sújtja, egekbe szökő önköltségekkel küzdenek, addig Brüsszel rájuk zúdítaná az olcsó, ellenőrizetlen importot.
Ez a felelőtlen lépés ellehetetleníti a nemzedékek óta talpon lévő családi gazdaságaink megélhetését.

Szégyen, hogy Ursula von der Leyen mindenféle felhatalmazás nélkül írta alá a megállapodást. A Patrióták Európáért bizalmatlansági indítványt indított ellene az Európai Parlamentben, a Tisza Párt képviselői viszont segítettek megmenteni a bizottsági elnököt azzal, hogy nem mentek be szavazni. Tették ezt úgy, hogy Magyarország és a magyar gazdák sorsa volt a tét. Ezt a megállapodást a brüsszeli gazdáik hozták tető alá, és sürgetik most is a végrehajtását.
Mi már a Mercosur-megállapodás 2019-es tárgyalásakor is jeleztük, hogy a bizottság által kitárgyalt kvóták túl magasak és problémát jelentenek majd az uniós gazdáknak. Az azóta eltelt időszakban csak agárminiszteri szinten tizennyolc alkalommal szólaltunk fel a megállapodás ellen a Mezőgazdasági és Halászati Tanácsban. A tárgyalások során végig következetesen a kvóták csökkentését és az azonos termelési sztenderdek betartatását kértük. Többször egyeztettem például a francia agrárminiszterrel, Annie Genevard-ral, hogy kiterjesszük együttműködésünket, és új szövetségeseket találjunk a szabadkereskedelmi megállapodással szemben. Van reményünk arra nézve, hogy kútba esik a megállapodás, ha találunk még olyan országot, amely átáll a mi oldalunkra, ennek érdekében minden diplomáciai kapcsolatot megmozgatunk. A gazdák számíthatnak ránk ebben a küzdelemben. Magyarország továbbra is határozottan ellenzi a Mercosur-megállapodást, és minden eszközzel azon dolgozik, hogy ne léphessen hatályba, még ideiglenesen se. A ratifikációs folyamat még nem zárult le, így a kérdés nincs eldöntve.


Ha pedig ez nem lenne elég, Brüsszelnek csak a háború és Ukrajna fontos, féktelenül önti oda az európaiak pénzét, a gazdáktól is el akar venni. Hazánk álláspontja világos: kiállunk amellett, hogy megőrizzük a közös agrárpolitika forrásainak jelenlegi struktúráját és kétpilléres rendszerét. Ez garantálja a gazdálkodók versenyképességének megőrzését és az unió élelmezésbiztonságosságát is. Ez nemcsak a magyar, hanem minden európai uniós állampolgár érdeke. Innováció, beruházás nélkül az élelmiszer-termelés versenyképessége nem javítható, a fenntarthatósági célok nem érhetők el. Brüsszel javaslata 2027 után éppen ezeken a területeken irányoz elő jelentősen kevesebb forrást. A közös agrárpolitika önálló költségvetésének és kétpilléres rendszerének a megszüntetése, valamint a források több mint húszszázalékos megvágása bedöntené az egész európai agráriumot, és tönkretenné a gazdákat. Ezt nem hagyhatjuk. Itt nem csupán szakpolitikai kérdésről van szó, hanem a gazdák és a vidéki családok megélhetéséről.
Ezért kiemelten fontos, hogy a kormány tavasszal megerősítést kapjon. Brüsszel és egy brüsszeli bábkormány a magyarok pénzét is a háborúra és Ukrajnának adná, ez ellen indítottunk nemzeti petíciót. Brüsszel már előkészítette az agrárpénzek csökkentését, és a Tisza nem tud nemet mondani, ő a magyar gazdák pénzét is simán elvenné és Ukrajnának adná. Ezt meg kell akadályoznunk.

A továbbiakban is elkövetünk mindent, hogy az Európai Unió élelmiszer-ellátása, a magyar gazdák megélhetése és a magyar emberek minőségi élelmiszerrel való ellátása ne szenvedjen csorbát. Ezért dolgozunk ma is és a jövőben is, ezért nem törődünk bele az uniós agrártámogatások radikális csökkentésébe és abba sem, hogy az elvett forrásokat Brüsszel Ukrajna és a háború finanszírozására fordítsa.
A magyar álláspont nyomatékosítására a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége petíciót indított a magyar gazdák és az élelmiszer-biztonság védelmében. Arra biztatunk minden gazdát, élelmiszer-előállítót és a vidék jövőjéért felelősséget érző polgárt, hogy csatlakozzon az aláírásgyűjtéshez (agrarpeticio.hu/megvedjuk-a-magyar-gazdakat). Ne hagyjuk, hogy az agrárium kereskedelmi alkuk és hibás uniós döntések áldozata legyen! A mindennapi kenyerünk nem lehet politikai játszmák része. Ne engedjük tönkretenni piacainkat és a gazdáinkat!

A magyar agráriumban támogatások, fejlesztések és kockázatkezelési intézkedések erősítik a gazdák versenyképességét, a vidék gazdaságát. Ez a folyamat biztosítja, hogy Magyarország a következő évtizedben az élvonalba kerüljön az uniós agrárpiacon. Szülőföldünk adottságai kiválók, a hazai lakosság kétszerese, akár 20 millió ember ellátására is képesek vagyunk. Erről az útról nem szabad letérnünk. A gazdák szempontjából is óriási a tétje az áprilisi választásnak. Van mit veszítenünk, és van mit megvédenünk.
A szerző agrárminiszter
Nyitókép: A növénytermesztésben közvetve érvényesülnének a Mercosur-egyezség negatív hatásai: a beáramló olcsó takarmány és gabona lenyomná az árakat
Fotó: MTI/Katona Tibor