Szenzációs eredmény: magyar fiatalok hoztak áttörést a Covid-kutatásban

Mutáció, új vírusvariáns – ezek azok a szavak, amelyeket a Covid-járvány alatt hallva az ember hátán futkosni kezdett a hideg. Attól tartottunk ugyanis, hogy jön majd egy új, halálosabb vírusváltozat, vagy egy gyorsabban és hatékonyabban terjedő, ami akár a vakcinákat is képes lesz majd kijátszani. Jött azonban egy friss Covid-kutatás.

A járvány újabb és újabb hullámaiban szinte követhetetlen sebességgel jelentek meg az új mutációk. Itthon nagy port vert fel 

• a 2020 végén beinduló, brutálisan fertőző delta variáns megjelenése, 
• majd egy évre rá jött a vakcinák hatékonyságát csökkentő omikron.
• Ez mutálódott tovább egy sor újabb és újabb verzióban (BA.1, BA.2, BA.5, XBB variánsok, EG.5 „Eris”, BA.2.86 „Pirola”, JN.1), 
• a legújabb mutáció pedig az úgynevezett Nimbus (NB.1.8.1), amelyik nem túl durva tünetekkel jár, ellenben nagyon fertőző.

Lassan hat évvel azután, hogy a pandémia első magyarországi esetét regisztrálták, és tucatnyi mutáción túl, magyar kutatók több millió koronavírusizolátum genetikai adatait elemezve arra jutottak, hogy 

Ez nem holmi rendszerhiba, ellenkezőleg: azért tesz így a szervezet, hogy jobban tetten tudja érni, és mihamarabb el tudja pusztítani a kórokozókat.

Covid-kutatás: a mutációk az immunrendszert segítik

Kiderült ugyanis, hogy az így létrejött új variánsok nem elrejtik, hanem sokszor láthatóbbá teszik a vírusfehérjéket az immunrendszer számára. Ezt az eddig kevéssé ismert jelenséget a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont Rendszerimmunológiai Kutatócsoportja mutatta meg, eredményüket a Nature Communications folyóiratban publikálták. A kutatást Manczinger Máté és Balogh Gergő vezette Pál Csaba és Papp Balázs akadémikusok szakmai támogatásával, míg a kísérletes munkát Szebeni Gábor irányította.

– kezdi lapunknak Balogh Gergő, a kutatás egyik vezetője. Hozzáteszi, ez igaz, de a kép ennél jóval árnyaltabb, ugyanis úgy tűnik, hogy a mutációk java része épp az ellenkező irányba hat: ezeket a vírusváltozatokat ugyanis maga az emberi szervezet hozza létre. Mint kiemeli, kutatásuk során arra keresték a választ, hogy a szervezet által létrehozott mutációk segítik-e az immunrendszert a kórokozó felismerésében.

De kezdjük az elején: a vírusfertőzések során beindul az úgynevezett adaptív immunválasz, amely lényege, hogy a szervezet célzottan felismeri és elpusztítja a fertőzött sejteket. Ebben a folyamatban a főszerep az úgynevezett HLA-I (humán leukocita antigén I) molekuláké. Ezek olyan sejtfelszíni fehérjék, amelyek „bemutatják” a sejt belsejében található vírusfehérje-darabkákat (peptideket) az immunrendszer védekezésért felelős sejtjeinek, vagyis a T-sejteknek. 

Az immunrendszerünk ki tudja szúrni, ha ezek a kis zászlótartók víruseredetű fehérjedarabot kötnek. Ha felismerték a betolakodót, a T-sejtek kezdik el azokat pusztítani” – érzékelteti plasztikusan Balogh Gergő. Mint mondja, a HLA-rendszer rendkívül változatos: több ezer különböző HLA-I típus ismert az emberi populációban, amelyek mind más-más fehérjerészleteket képesek megkötni. Ez a genetikai sokféleség határozza meg, hogy egy adott ember immunrendszere milyen részeit „látja” a vírusnak, és részben azt is, hogy a betegség milyen súlyos lefolyású lesz.

A fiatal magyar kutatók arra jutottak, hogy a SARS-CoV-2 mutációinak jelentős részét nem a véletlen, hanem az emberi immunrendszer egyik saját, a védekezésben fontos szerepet játszó fehérjecsaládja, az úgynevezett APOBEC3-enzimek hozták létre. Ezek az enzimek kémiailag módosítják a vírus örökítőanyagát: a citozin (C) nevű építőelemet uracillá (U) cserélik, így a vírus fehérjéi is megváltoznak. Azt vizsgálták, hogy ez a változás hogyan befolyásolja a „zászlótartó rudakhoz” – vagyis a betolakodók lefülelésére szolgáló – a HLA-I molekulákhoz való kötődést. 

Arra jutottak, hogy 

Vagyis a korábban említett enzim hatására olyan fehérjerészletek – mutációk – jöttek létre, amelyeket az immunrendszer könnyebben észlel. A szegedi kutatócsoport kísérletesen is igazolta, hogy az APOBEC3 által létrehozott peptidváltozatok erősebben kötődnek a HLA-I molekulákhoz, és fokozott T-sejtes aktivációt váltanak ki az eredeti fehérjékhez képest. Magyarán: a szervezet maga hozta létre a mutációt, önmagát segítve a vírus mihamarabbi felismerésében és legyőzésében.

A kutatás jelentősége, hogy új nézőpontot ad a vírus–gazdaszervezet-kapcsolat megértésében. A mutációk ugyanis nem mindig a vírus „menekülését” szolgálják – bizonyos esetekben éppen az immunrendszer munkáját segítik. A fiatal magyar kutatóknak hála egy újabb lehetséges állatról emberre terjedő vírus okozta járvány korai szakaszában előre tudják majd akár jelezni, hogy várhatóan milyen új fehérjeváltozatok jelenhetnek meg majd a vírusban. Ez a tudás pedig kulcsfontosságú lehet vakcinafejlesztés és személyre szabott terápiák tervezése során is.

Nyitókép: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP