mondván, hogy ne féljetek.
Mely jelenetet persze fekete-fehér tévén néztünk, mivel nem volt Color Starunk, dacára, hogy nem sokkal előtte az argentínai focivébére nagy árleszállítást hirdetett a Keravill.
Mit is jelent a sokat értelmezett, sokjelentésű mondat? Ha szabad a saját, egyszerű szavaimmal kifejezni, akkor többek közt a következőt. Az ember fiziológiailag és genetikailag (vagy egyszerűen: teremtésénél fogva), önnön börtönébe van zárva. Csacsog egy hang a fejében egész nap, hergeli őt saját maga és embertársai ellen, lelkiismeret-furdalást, féltékenységet, elkeseredést, dühöt szít a lelkében főképp logikai és jogi alapon, melyekről mellékesen gőze sincs. Az ember azonban szabad akarattal rendelkezik. Választása szerint leélheti az életét az örökös méltatlankodásban, idegességben és ellenségességben, de dönthet úgyis, hogy megismeri a hang mögött rejtőzködő, valódi önmagát, s rátalálhat így a szeretetre, megláthatja az örömöt, a fényt, még ha ez nem kevés erőfeszítést is követel.
A ne félj! ebben az értelemben arra utal, hogy legyen az embernek bátorsága és ereje, hogy átlépve a korlátain részese legyen az igaz életnek, ha csak percekre, pillanatokra is, amíg a hang újra meg nem szólal neki belül.
Apróság, de talán érdemes megjegyezni, hogy mindebből 1978-ban még semmit sem értettem, ha hallottam is. Rohadtul irigy voltam a lengyelekre, és ez eltartott a gimnázium végéig.