Van ez a jól fésült, kellemes orgánumú, táncos lábú fiatalember, aki két éve célul tűzte, hogy megmenti az országunkat. Méghozzá akképp, hogy annak (ki-) vezetője lesz, csak azt nem tudni még, hogy hová? Hogy ne tűnjön személyeskedésnek a továbbiakban a téma, nevezzük Cain Canaannak a srácot. Pont úgy, ahogy a fordulatban gazdag aluljárós krimikben a hősöket szokás, vagy ahogy az unióban is nevezik Caint, a kivezetőt az eszmetársai a háta mögött.
Szóval van ez a Cain nevű fenegyerek és pótvilágmegváltó, aki most új jelszót talált ki nemes mozgalmának: „Ne, féljetek!” – mondja egy videóban. Az írásjeleknek nagy jelentősége van az idézetben, bár talán írhatnánk így is: „Ne! Féljetek!” A lényeg, hogy a ne szó után Cain szünetet tart beszéd közben. Melyet indokolhat a szó terjedelme, azaz hossza, és a nagyon is szükséges levegővétel utána, de indokolhat az is, hogy Cain véletlenül elszólta magát, és valójában fenyeget.
Az elszólás és a fenyegetés tudvalévőleg nem ritka jelenség Cain kis csapatában.
Nem mindenki tudja vagy tartja számon, de a „ne féljetek” szövegrész a legtöbbször elhangzó fordulat a Bibliában, ami egy könyv. Legalábbis a „mondom néktek” után. Mi több, a Bhagavad-gíta, a védikus irodalom alapműve is e gondolat körül forog. Azaz gyanítható, hogy Cain nemcsak országot akar nekünk menteni, de ennél fontosabb, magasztosabb, szárnyalóbb céljai is vannak.
Ugyancsak feltehető, ám nem biztos, hogy a szóban forgó mondatot a hetvenes évek elején hallottam először. Nálunk Nizalowski dédi volt a megbízott bibliafelolvasó, és talán ő is emlegette. Emlékeim szerint azonban a figyelmemet ilyenkor rendszerint az ágya felett függő méteres Jézus-kép, továbbá a bim-bamos ingaóra hangja kötötte le, mely sajnos csak negyedóránként ütött. Az viszont biztos, hogy 1978. október 16-án este hallottam. A fáma szerint ekkor fordult az erkélye alatt összegyűlt sokadalomhoz egy II. János Pál nevű egyén,