„Ne, féljetek!” – a pótvilágmegváltó új jelszót talált ki nemes mozgalmának

Van ez a jól fésült, kellemes orgánumú, táncos lábú fiatalember, aki két éve célul tűzte, hogy megmenti az országunkat. Méghozzá akképp, hogy annak (ki-) vezetője lesz, csak azt nem tudni még, hogy hová? Hogy ne tűnjön személyeskedésnek a továbbiakban a téma, nevezzük Cain Canaannak a srácot. Pont úgy, ahogy a fordulatban gazdag aluljárós krimikben a hősöket szokás, vagy ahogy az unióban is nevezik Caint, a kivezetőt az eszmetársai a háta mögött. 

Szóval van ez a Cain nevű fenegyerek és pótvilágmegváltó, aki most új jelszót talált ki nemes mozgalmának: „Ne, féljetek!” – mondja egy videóban. Az írásjeleknek nagy jelentősége van az idézetben, bár talán írhatnánk így is: „Ne! Féljetek!” A lényeg, hogy a ne szó után Cain szünetet tart beszéd közben. Melyet indokolhat a szó terjedelme, azaz hossza, és a nagyon is szükséges levegővétel utána, de indokolhat az is, hogy Cain véletlenül elszólta magát, és valójában fenyeget. 

Nem mindenki tudja vagy tartja számon, de a „ne féljetek” szövegrész a legtöbbször elhangzó fordulat a Bibliában, ami egy könyv. Legalábbis a „mondom néktek” után. Mi több, a Bhagavad-gíta, a védikus irodalom alapműve is e gondolat körül forog. Azaz gyanítható, hogy Cain nemcsak országot akar nekünk menteni, de ennél fontosabb, magasztosabb, szárnyalóbb céljai is vannak. 

Ugyancsak feltehető, ám nem biztos, hogy a szóban forgó mondatot a hetvenes évek elején hallottam először. Nálunk Nizalowski dédi volt a megbízott bibliafelolvasó, és talán ő is emlegette. Emlékeim szerint azonban a figyelmemet ilyenkor rendszerint az ágya felett függő méteres Jézus-kép, továbbá a bim-bamos ingaóra hangja kötötte le, mely sajnos csak negyedóránként ütött. Az viszont biztos, hogy 1978. október 16-án este hallottam. A fáma szerint ekkor fordult az erkélye alatt összegyűlt sokadalomhoz egy II. János Pál nevű egyén, 

Mely jelenetet persze fekete-fehér tévén néztünk, mivel nem volt Color Starunk, dacára, hogy nem sokkal előtte az argentínai focivébére nagy árleszállítást hirdetett a Keravill.

Mit is jelent a sokat értelmezett, sokjelentésű mondat? Ha szabad a saját, egyszerű szavaimmal kifejezni, akkor többek közt a következőt. Az ember fiziológiailag és genetikailag (vagy egyszerűen: teremtésénél fogva), önnön börtönébe van zárva. Csacsog egy hang a fejében egész nap, hergeli őt saját maga és embertársai ellen, lelkiismeret-furdalást, féltékenységet, elkeseredést, dühöt szít a lelkében főképp logikai és jogi alapon, melyekről mellékesen gőze sincs. Az ember azonban szabad akarattal rendelkezik. Választása szerint leélheti az életét az örökös méltatlankodásban, idegességben és ellenségességben, de dönthet úgyis, hogy megismeri a hang mögött rejtőzködő, valódi önmagát, s rátalálhat így a szeretetre, megláthatja az örömöt, a fényt, még ha ez nem kevés erőfeszítést is követel. 

Apróság, de talán érdemes megjegyezni, hogy mindebből 1978-ban még semmit sem értettem, ha hallottam is. Rohadtul irigy voltam a lengyelekre, és ez eltartott a gimnázium végéig.

A nevezett II. János Pál írt is a kérdésről egyszer egy rövidet. Kifejtette, hogy a nap legszebb része számára a reggeli mise órája. Imával érkezve ekkor van alkalma az elmélkedő imádságra, mely élettel, örömmel, felszabadultsággal tölti el, s utána már jöhet aztán a belefásulás, az elborulás, a szokásos napi robot, a tengernyi gond és baj és rossz hír, melyeken pontosan úgy verekszi át ő is magát, mint minden más halandó.

Elhangzott hát a ne félj! mint politikai himnusz, mert biza sajna ilyen időket élünk. Én viszont várom már a következő videót. Melyben a kéttucatnyi főből álló, kiterjedt falugyűlés térdre zuhan, 

Nyitókép: AFP/Kisbenedek Attila