2025-ben szinte kizárólag politikai, közéleti kérdések miatt forgott a Nagy Ervin név a sajtóban. Színművészként dolgozik valami újdonságon mostanában?
Nem csinálok semmi újat, és nincs is felkérésem. Az avignoni színházi fesztiválon láttam egy kortárs francia vitadrámát, amelyben nem történt más, mint hogy Caesar megölésének előestéjén Brutus beszélgetett a tűznél emberekkel arról, mit adott Caesar a birodalomnak, és mi lett belőle. Ezt a drámát szívesen megcsinálnám magyarul is, akár színészként, producerként, bárhogy. Egyre több Nyugaton a vitadráma, ahogy a közmédiájuk is ebből áll: duma, duma, duma. Ha bármikor lesz közöm ahhoz, hogy kialakítsuk, mennyi kerekasztal-beszélgetés legyen a magyar közszolgálati televízióban, mekkora súlya legyen az elmúlt 20-30 év kitárgyalásának, akkor ebben a franciákhoz szeretnék közeledni.
Az értelmes párbeszédek, a vitakultúra kialakítása szerintem kardinális kérdés abban is, hogy milyen lesz a magyar kultúra a következő száz évben. Ez maradt el itthon, a kerekasztal-hangulat, amikor komoly emberek beszélik meg közös dolgainkat.
Hát ezeket az asztalokat Orbán Viktor felgyújtotta egy erdőben, de ezt tette Vidnyánszky Attila is.
A Tisza Párt felelőssége lesz, hogy legyenek ilyen viták. Nem ússzuk meg, hogy feltegyük magunknak a kérdést – ahogyan Kern András is mondja a Sztracsatella című filmben –: »Hol b*sztuk el, mama?«