Szeretetország eljő érted!

„Közéletünk egyik legunalmasabb, legalább huszonhárom éve ismételgetett toposza szerint túl nagy és túl mély árkot ástak valakik jobb- és baloldal, kormány és ellenzék, nemzeti és nemzetközi, szuverenista és globalista pártok közé. E diagnózis fölállítói (rendszerint a nemzetközi baloldal honi fiókszervezetei) előszeretettel megígérik, hogy mihelyst hatalomra kerülnek, haladéktalanul fölszámolják e szörnyű megosztottságot, betemetik az árkokat, egyesítik a nemzetet, keblükre ölelik politikai ellenfeleiket, hiszen ők különbek, mint emezek. 

Az árokbetemetést először Medgyessy Péter tűzte zászlajára még 2002-ben, amit – Berkecz Mária testüregmotozása után – annyiban meg is valósított, hogy két évre rá saját maga az árokban végezte: utódja lökte bele. A ­puccs után Gyurcsány Ferenc szintén nemzetegyesítést helyezett kilátásba, amiből előbb 2004. december 5-e, majd a 2006. októberi szemkilövetés sikeredett. Végső soron egész szépen egyesítette a nemzetet – még ha nem is maga mögött, hanem önmaga ellenében. Négy fideszes kétharmad kerekedett ki belőle.

Mikor ilyen előzmények után bárki a lövészárkok betemetésével házal, érdemes résen lenni, kettőre zárni a bejárati ajtót, készenlétbe helyezni a családi kuvaszt. Mert aki ilyet ígér, az vagy veszélyesen hülye, vagy veszélyesen hazug. És mégis: szűk másfél esztendeje egy új árokbetemető zúdult rá a magyar közéletre. Nagyjából olyan sebességgel és annyi bájjal, mint a gátat áttörő ajkai vörösiszap.

Magyar Péter – merthogy róla van szó – ugyancsak valamiféle »szeretetország« beköszöntét ígéri megválasztása esetére kedves mindnyájunknak, ahogyan anno Medgyessy és Gyurcsány.”

Nyitókép: Balint Szentgallay/NurPhoto via Getty Images

***