Egyszerű, jó helyre kell húzni az ikszet

„Az általános választójogra épülő parlamentáris demokrácia sajnos mára – nagy részben legalábbis – egyfajta vetélkedéssé, taktikázássá, influenszerkedéssé, színjátékká, társasjátékká vált, ahol – szinte függetlenül a valódi téttől és tartalmaktól – kizárólag a többség garantálása a fontos. Ez igaz azokra is, akiknek van víziója és programja, hiszen ezeket csak úgy tudják megvalósítani, ha hatalomra jutnak, ahhoz pedig alkalmazkodni kell a modern kor körülményeihez. Jó lenne lényeges dolgokról beszélni és vitatkozni, de egyszerűbb párszavas mémekkel és az érzelmek felkorbácsolásával machinálni, mert sokkal hatékonyabb is. Ezért aztán hiába áll az egyik oldalon egy másfél évtizedes eredményekre és irányokra épülő tapasztalat, konkrét törvények és nagyívű elképzelések, ha a puszta tagadásra legalább ilyen erős érzelmi, indulati világkép épül.

Régen azon izgulhattak a hazájukat, családjukat, jövőjüket féltők, vajon miféle nagyhatalmak, erőközpontok települnek az országra, kik próbálják majd befolyásolni az életüket, megkaparintani a javaikat. Nem nagyon tehettek ellene semmit, legfeljebb száz-százötven évente fellázadtak a történelmi igazságtalanságok ellen. Azt hihettük, ha mindenki beleszólhat a politikába, ez a veszély megszűnik, de ezek az erőközpontok ma is ugyanolyan eltökéltek és rendíthetetlenek, legfeljebb bizonyos mértékig alkalmazkodnak az új szabályokhoz. De amiképpen régen is lehetett egy ügyes államférfinak mozgástere a különböző ellenérdekelt csoportok között, hogy megőrizze az ország függetlenségét, most is, ha jól élünk az új szabályokkal, ki tudunk siklani a ránk nehezedő nyomás alól. És egyelőre egyszerűbb a dolgunk: mielőtt fegyvert kellene ragadnunk, mártíriumot vállalni, emigrálni vagy az égiekhez imádkozni, még ott van az esély, egy aprócska mozdulat.

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

***