Orbán Balázs kontra Soros-hálózat: a Norvég Civil Alap újabb 20 millió eurót pumpálna a hazai Soros NGO-kba. Az Ökotárs és társai ismét politikai befolyásért kapnák a pénzt, míg az MCC-t támadó ellenzéki média képtelen megérteni, hogy a tehetséggondozás nem ugyanaz, mint a külföldi érdekek szolgálata.
Az Ökotárs Alapítvány, mely Soros György fő magyarországi pénzosztója, július 4-én jelentette be, hogy újra megnyílnak a külföldi pénzcsapok. A hazai sorosista álcivilek körében akkor tört ki a pánik, amikor Donald Trump elnökké választása után beszüntette a USAID finanszírozási programjait, azonban úgy tűnik a Norvég Civil Alap (NCA) most áthidalja ez az űrt.
Az NCA-t Norvégia, Liechtenstein és Izland közösen hozták létre. A projekt háttere, hogy e három ország tagja az Európai Gazdasági Térségnek, de nem tagjai az Európai Uniónak. Így élvezhetik az egységes gazdasági térség előnyeit anélkül, hogy hozzájárulnának az uniós kiadásokhoz. Ezért ezzel a „megoldással” kellene visszajuttatniuk a közösbe azt, amit a közös piacból profitálnak.
Ez már koncepcióként is megkérdőjelezhető, hiszen a többi tagállamra egységes szabályok vonatkoznak a pénzek tekintetében, de mint tudjuk a „szabályokon alapuló nyugati rendszerben” vannak egyenlők és egyenlőbbek. De a valódi probléma akkor kerül elő, ha megvizsgáljuk a pénzosztás módjának részleteit.
A folyamat ugyanis úgy néz ki, hogy az NCA minden országban kiválaszt egy álcivil szervezetet – hazánkban ez az Ökotárs Alapítvány – mely eldönti, hogy kinek és mire adja tovább a pénzt.
Ezen átláthatatlan és egyoldalú gyakorlat miatt a kormány már 2014-ben konfliktusba került az NCA-val, mert az Ökotárs csak Soros NGO-knak juttatott pénzt. Emiatt a 2014-2021-es ciklusban nem érkezett támogatás Magyarországra, és 2021-ben sem jött létre megegyezés a támogatást kiosztó civil szervezetet illetően. A korábbi norvég külügyminiszter ugyanakkor egyértelművé tette, „ha nem az alapból, akkor másképp kell majd támogatniuk a magyar civil szervezeteket”.
Ezt is ajánljuk a témában
Cikksorozatunk legújabb részében feltárjuk, hogy a környezetvédelmi mozgalmak és NGO-k hogyan használják fel a klímavédelmet a globalista érdekek érvényesítésére.
Úgy tűnik, az egykori külügyminiszter beváltotta a fenyegetését, és négy év alatt Soros Györgyéknek sikerült kifundálniuk a megoldást – most pedig újra megpróbálják felpumpálni a hazai ügynökszervezeteket.
Az Ökotárs Alapítvány bejelentése szerint a pénzosztást ugyanaz a háromtagú konzorcium fogja lebonyolítani – az Ökotárs, az Autonómia és a Kárpátok Alapítvány – amelyek 2014 előtt is végezték a feladatot. Természetesen mindhárom megbízható Soros NGO.
A dolog érdekessége, hogy az Ökotárs bejegyzése szerint: „A közvetítő kiválasztása, mint mindig, most is nyílt pályázati rendszerben zajlott, bárki pályázhatott rá, a győztest pedig a támogató országok választották ki szakmai szempontok, azaz a pályázó lebonyolításra vonatkozó tervei, kapacitása és tapasztalata alapján.”
Az nyilván puszta véletlen, hogy 20 éve mindig ugyanazok a Soros szervezetek felelnek meg leginkább a „szakmai szempontoknak”, itt bármiféle korrupció felvetése is felháborító lenne…
A helyzet feltérképezése után, lássuk mi is az az Ökotárs Alapítvány! Az NGO legfrissebb (elérhető) éves beszámolója szerint céljaik között olyanok szerepelnek, mint a hazai környezettudatosság fejlesztése és környezettel kapcsolatos állampolgári, fogyasztóvédelmi és jogérvényesítési érdekek segítése. A következőkben azonban nyilvánvalóvá tesszük, hogy ennél sokkal, de sokkal nagyobb ambícióik és feladataik vannak.
Az Ökotárs Alapítvány (1994) létrehozása ugyanis egy tudatos befolyásszerző stratégia része volt: célja a külföldi pénzek újraelosztása és a politikai nyomásgyakorló hálózat kiépítése volt Magyarországon. Az alapokat eredetileg a Soros Alapítvány által támogatott Autonómia Alapítvány kezelte, később ezt a szerepet vette át az Ökotárs az Environmental Partnership Association (EPA) nemzetközi hálózaton keresztül, kijátszva az amerikai adószabályokat. A támogatások civil álcában működő, valójában politikai célokat szolgáló szervezetekhez kerültek.
Azonban a hálózat nem állt meg itt: 2004-től megszerezték a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) forrásainak elosztási jogát konzorciumban az Autonómia Alapítvánnyal, a Kárpátok Alapítvánnyal és a DemNet Alapítvánnyal. Ezeket a pénzeket verseny és átláthatóság nélkül kapták meg, manipulált pályázati folyamatok révén, de természetesen a döntéshozatalba közvetlenül bevonták Soros embereit.
2017-től lobbitevékenységükkel és folyamatos jelenlétükkel beszivárogtak az Európai Unió legmagasabb döntéshozó szervébe, az Európai Bizottságba. Ez a munka 2021-ben hozta meg gyümölcsét, mikortól kezdve a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek (Citizens, Equality, Rights and Values – CERV) programon keresztül már uniós pénzekből finanszírozzák saját hálózatukat, kikerülve a nemzeti ellenőrzést. Erről a stabil menetelést bizonyítja a Szuverenitásvédelmi Hivatal Ökotársról készített jelentése is, melyben szerint:
A hálózat belső igényeire szabott, az Európai Bizottság által koordinált CERV program 2021-től lehetőséget teremtett az amerikai érdekcsoportoknak, hogy az Európai Bizottság megszállásán keresztül belső, uniós forrásokat juttassanak a politikai nyomásgyakorló szervezeteiknek Magyarországon és Európa-szerte."
A 2021-ben indult CERV program keretében 2024 végéig összesen 1380 projektet támogattak Európa-szerte, mely támogatottak köre egyértelmű mintázatot mutat. A forrásokat nemzeti vagy nemzetközi szintű konzorciumok kezelik, ezek mindegyike egy-egy felügyeleti szervhez tartozik.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal által végzett átfogó vizsgálat alapján a magyar résztvevőkről a következő kép rajzolódik ki: hazánkba összesen 17 749 765 euró (7 217 995 186 forint) érkezett, amely igazoltan a CERV-programból származik. A támogatásban részesült 340 szervezet két csoportba sorolható: politikai nyomásgyakorló szervezetek és civil szervezetek. Előbbiek összesen 13 027 733 euró támogatást kaptak, amelyet 46 NGO között osztottak szét. A civil szervezetek részére pedig 4 722 031 euró jutott, ezt az összeget 294 szervezet kapta.
Ez azt jelenti, hogy a Magyarországra jutó források 73,4%-a politikai nyomásgyakorló szervezetekhez került, ami több mint 5 milliárd forintnak felel meg.
Kiemelt támogatásban részesült az Ökotárs Alapítvány, amely 3 388 989 eurót kapott, a Minority Rights Group Europe (MRGE) 2 563 201 euróhoz jutott, míg a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány (NIOK) 936 334 euró támogatást nyert el.
A CERV programból további jelentős támogatásokat kaptak olyan szervezetek is, amelyek kimutatható módon kapcsolódnak az amerikai befolyásolási hálózathoz, például a Republikon Tudományos, Oktatási és Kutatási Alapítvány (451 320 euró), az Amnesty International Magyarország (319 107 euró), a Magyar Helsinki Bizottság (178 374 euró), a 21 Kutatóközpont Alapítvány (142 002 euró), valamint a Társaság a Szabadságjogokért (88 966 euró).
A Soros finanszírozás áttekintésével eljutottunk a mai állapotig, miszerint az Ökotárs 2026 és 2031 között további – hisz ne feledjük, eddig is folyt a pénz, ez csak egy újra megnyíló csap – 20 millió eurót oszthat szét operatív ügynökei között.
A program újraindítását Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója sem hagyta szó nélkül. Facebook-bejegyzésében számonkérte az orosz-ukrán háborún legnagyobbat kaszáló (sok ország norvégra cserélte az orosz gázt) államot, mely európai közterheket nem visel, cserébe genderpropagandát finanszíroz más uniós országokban.
És mit ad cserébe Norvégia Európának? A közös piacra való bejutásért fizet – de vajon kinek megy ez a pénz? A magyar példa beszédes: a támogatások egy része baloldali médiumokhoz, liberális NGO-khoz és olyan szervezetekhez kerül, amelyek politikailag befolyásolják a magyar közéletet. Ez nem támogatás – ez nyílt beavatkozás és politikai manipuláció.”
A korábbi évek támogatásai alapján Orbán Balázs kritikái több, mint helyénvalóak, hiszen láttuk a CERV forrásainak elosztásából – melyek 73,4%-a politikai nyomásgyakorló szervezetekhez került –, hogy miként zajlanak ezek a „támogatási projektek”.
Ezt is ajánljuk a témában
Soros György nemzetközi hálózata ma is aktívan befolyásolja a magyar sajtót. Sorozatunk VI. részében bemutatjuk, kik, hogyan és miből működtetik a hazai Soros-médiát.
Nem kellett sokat várni – a jogos kritikákra hamar megérkezett a Soros-hálózat válasza egy Átlátszó.hu-s cikk formájában.
Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy az Átlátszót működtető Átlátszónet Alapítvány csak 2023-ban(!) 18 084 960 forintot kapott az Ökotárs Alapítványtól, így nem túlzás azt állítani, hogy a szerkesztőségnek komoly anyagi várakozásokat főződnek a Norvég Alap pénzeihez.
Tehát: a cikk szerint felháborító, hogy Orbán Balázs inkább kórházfelújításokra költené a jövőre megnyíló támogatási összeget, mint genderpropagandára és az álfüggetlen ellenzéki médiumok finanszírozásra, miközben „az általa vezetett Mathias Corvinus Collegium (MCC) Alapítvány egy év alatt csak a Richtertől kapott ugyanennyit (azaz 8 milliárd forintot)”.
Ez az érvelés propagandának borzasztó jól hangzik, csak van vele pár probléma.
Ezek tisztázása után nyilvánvalóvá válik, hogy az Átlátszó cikke nem más, mint az apanázsát féltő Soros NGO kapálózása.
Nyitókép: Mandiner
Magyar Péter 12 napja tartó kormányzása egy szempontból biztosan sikeres. Kovács András írása.
A kormányfő az uniós pénzek hazahozatalának közelgő határidejéről is beszámolt, valamint a kegyelmi ügyről is kifejtette a véleményét, de azt is megkérdezték tőle, mit gondol a közvetlen elnökválasztásról.
Bóka János szerint nem igazak Orbán Anita állításai.
A látogatásra azután került sor, hogy a három balti ország riasztást adott ki a légtérbe való behatolások miatt.
Komoly vádakat fogalmazott meg a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője Magyar Péterékkel szemben.
Faramuci a helyzet, nagyon úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság az utolsó mentsvár.
Az Európai Bizottság több tisztségviselője szerint Magyar Péter mindkét reformnak ellenáll, arra hivatkozva, hogy azok további terhet jelentenének az államháztartás számára.
Kérdéses, hogy miként történne az urán eltávolítása az országból.
A Tisza Párt a 2006–2010 közötti rendőrterror egyik fő felelőséből belügyi államtitkárt csinál.
