A szeretet nem lehet szlogen: a gyerekek egészsége megérdemli a tudományos alaposságot

„Mi, az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoport tagjai, aggodalommal figyeljük a Pázmány Péter Katolikus Egyetem körül kialakult közéleti vitát, amelyet pszichológia szakos oktatók egy csoportjának a Pride időszakára időzített nyilatkozata idézett elő a HVG oldalain. Azért reagálunk erre, mert ez az eset is jól példázza, mennyire meghatározza az egyéni értékrend a szakmai vélemények kialakítását és közzétételét.

A szóban forgó nyilatkozat olyan értékrendet tükröz, amivel sokan egyetértenek, ami a nagyszámú támogató aláírásból látszik, és amelynek nyilvánvalóan szerves része a nyilvánosság előtt való társadalmi népszerűsítés. A többi kolléga véleményéről, akik nagyságrendileg nagyobb tömeg, azért nem tudunk biztosat, mert következetesen nem nyilatkoznak meg ebben a kérdésben.

A szerzők a véleményük keresztény gyökereit az egyetemükre hivatkozva és az ott betöltött pozíciójuk hangsúlyozásával támasztották alá, miközben tudták, hogy az több ponton ütközik azzal az értékrenddel, amit az intézmény keresztény értékközössége képvisel. Reméljük, hogy az eset kapcsán sikerül tisztázni az egyházi alapítású egyetemek küldetését és a bennük dolgozók viszonyát ehhez.

Egyetemi oktatókkal szemben jogos elvárás, hogy amennyiben nyilvános felszólalásukban a jelenlegi kutatásokra hivatkoznak, tárják fel a tudomány által képviselt irányzatok, álláspontok és eredmények teljes spektrumát. A szakirodalomban ugyanis ugyanolyan színvonalú, egymásnak ellentmondó eredményekre jutó kutatásokkal lehet találkozni ebben a témában. Bár a humán tudományok világa nem légüres, világnézetileg semleges tér, tudományos alapelv az objektív vizsgálatra, racionális érvelésre és transzparens hivatkozásra való törekvés. A tudományos etoszt nem írhatja felül semmilyen társadalmi vagy politikai szándék.

Az elmúlt 25 évben a gyermeknevelésben és a szexualitás témakörében a tudományosság fogalmi és tartalmi kritériumai egyre inkább átalakultak. Kibontakozott és teret hódított egy radikálisan új társadalmi szemlélet és emberkép, ami átírja a pedagógia, gyermeklélektan, szexuálpszichológia korábban a szakmánkban egyezményesnek tekintett irányelveit. Ennek hatásai hosszútávon még felmérhetetlenek. Mára szakmaiatlannak és tudománytalannak bélyegeznek és elszigetelnek minden ettől az új emberképtől eltérő szemléletű megközelítést.

Meggyőződésünk, hogy a felelősségteljes elkötelezett szeretet – amely a kultúránk közös eszménye – nem egyszerűsíthető le szlogenek szintjére, olyan módon, mintha ebben nem lenne mérhető különbség a különböző kapcsolati formákban élők között. A családformák szerepe, az abban felnövő gyermekek életére gyakorolt hosszú távú hatásai egy nehezen és bonyolultan kutatható kérdés és nincs konszenzus a szakemberek között, sem az eredmények, sem azok alkalmazhatóságának tekintetében. A gyermekek helyes nevelése mégis a legtöbb szülőt érdeklő kérdés. A sürgető nevelési kérdések megválaszolása elkerülhetetlen és lassan minden válasz politikai állásfoglalást is jelent egyben, ami egyre nehezebb helyzetbe hozza a gyermekekkel és családokkal foglalkozó szakembereket. Nem ritkán szakmaiatlannak, tudománytalannak, sőt erkölcstelennek bélyegeznek emiatt kollégákat.

Jó lenne szétválasztani a tudományos vitát és a gyakorlati együttműködést a terepen, amennyire lehetséges. Meggyőződésünk, hogy a társadalmi és szakmai közegben egymásnak feszülő alapvetések és a kutatásban egymásnak ellentmondó eredmények láttán a kivárás és a radikális társadalmi kísérletek mellőzése lenne a megfelelő hozzáállás, míg a nevelési tanácsadásban a többféle szemlélethez való szabad hozzáférés a kívánatos.

Választhassák meg a szülők, hogy milyen keretben kívánják nevelni a gyerekeiket és ehhez kitől kérnek tanácsot. Választhassanak olyan szakembereket, akik szerint a hagyományos értékek mentén élt élet jelentős egészségvédő hatással bír mind a gyermekekre, mind a felnőttekre.

Kiállunk a tudományos alapértékek mellett, a pszichológus szakma lehetőleg ideológiamentes, a tudomány bonyolultságát, az eltérő eredményeket is bemutatni képes értékközvetítő művelése mellett, és minden szülő azon joga mellett, hogy széleskörűen tájékozódhasson a tudományosan megalapozott, lehetséges nevelési megközelítésekről!”

Nyitókép: Pixabay