A rendszerváltozás után először történt meg, hogy folyamatosan gyarapodott az ország közös vagyona.
2010 előtt szisztematikusan eladták az állami vagyont, kiárusították az országot, és elzálogosították a polgárok jövőjét. Nem csupán folyamatosan csökkent a nemzeti vagyon, és növekedett a hiány, mindez a nemzeti önrendelkezésünket, szuverenitásunkat érintette a legérzékenyebben. Az állam olyan ellátórendszerekben vesztette el a cselekvő- és döntőképességét, befolyását – például a földgáztárolókban, a közműszolgáltatókban –, amelyek a mindennapok működését, biztonságát garantálják. Az állam így sok esetben nem tudta ellátni alapvető szabályozói és döntési feladatait. E folyamatokkal szemben 2010 után egyértelműen előtérbe került a stratégiai ágazatok visszaszerzése, az ellátásbiztonság megteremtése és így az állami befolyás újbóli megteremtése a kulcságazatokban. E célért folyamatosan növelni kellett az állam vagyonát, a közvagyont elherdálás helyett jó gazdaként gyarapítani kellett. 2010-et követően az állam nem eladta, hanem visszavásárolta a stratégiai vállalkozásokat.
Az ellenzék szűklátókörű narratívája kizárólag a GDP-ből levezetett egyéni fogyasztásra épül. Ez a megközelítés mára elavult és túlságosan leegyszerűsítő. Szalai Piroska írása.
A béketeremtés során a cél egy olyan modell, amely a szuverenitást helyezi előtérbe a globalizmussal szemben.
Az amerikai külügyminiszter politikai indíttatású támadással vádolta meg az ENSZ egyik tisztviselőjét.
A volt miniszterelnök szerint mi akadályozzuk Európát a saját karaktere kialakításában.
A tárcavezető kijelentette: a brüsszeli terv ukrán kérésre, ukrán lobbizás hatására született meg.
Nem köntörfalazott a kormányfő.
„A magyar gazdák jó ha tudják, hogy mi húzódik meg valójában az evezgetős és csónakon táncikálós képek mögött” – írta közösségi oldalán Dömötör Csaba.
Akkor botrányt kiáltottak – ma már látszik, hogy prófécia volt.
