A bajusz államosítása

„A bajuszt egész egyszerűen államosították. Elvesztette magánbajusz jellegét. Közbajusz lett, jobban mondva pártbajusz. Nem a konkrét szőrszálak – a házelnök rozmárbajsza ott maradt valamelyik borbélyüzlet padlóján. De az a bajusz, mint többen megírták, ikonikus volt. A Fidesz belső sze­reposztásában az egyik fontos karakterszerep jelképe.

A kormánypárt commedia dell’artéjében két állandó szerep biztosan volt. Az egyik a Morcos Agresszív, a másik az Emberarcú. Az »Ököl« és a »Mosoly«. Mindegy is, éppen kire osztották, bár Kövér tagadhatatlanul az első karakter utánozhatatlan sztárja volt, másodszereposztásban felléphetett Budai Gyula, Bayer Zsolt vagy újabban Menczer Tamás is, ökölrázásuknak nem volt igazi súlya. Hiányzott a fenyegető elnöki bajusz és elnöki hatalom. Akár Arany Jánosnál a »kopasz-szájú Szűcs György bátya« esetében. Neki is hiába volt »hasa, hája, kéknadrágja, / minden kész a méltóságra«. A has, háj, nadrág ugyan járhat együtt a méltósággal, de kell még más is. Nem feltétlenül a bajusz, de annak kövéri jelentése. A macsó erő, a zordság, a hatalom, amelynek figyelni kell fenyegető (bajusz)rezdüléseire.

Az »Emberarcú« karakterszerep alakítói (mint Gulyás vagy szegény Navracsics) bajusztalanok. Konkrétan is, jelképesen is. Különben hogy látszana a mosolyuk! Ország-világ láthatja, hogy kedves, kulturált emberek. Magánéletben valószínűleg azok is. A jó rendező olyanokra osztja a szerepet, akiktől az nem idegen.”

Nyitókép forrása:  Mandiner / Földházi Árpád

***