Van, aki szeret irodai környezetben dolgozni, de nem jár kocsmába, én viszont kimondottan élvezem a home office-t, miközben ragaszkodom a bárpultokhoz.
„A romkocsmák virágzása jobb közbiztonságot hozott, rengeteg kávézó, büfé és egyéb szolgáltatás is megjelent, de az árak már nem az ő pénztárcájukhoz igazodnak, és a programok sem őket szólítják meg. Ez a történet több elemében hasonlít a Szigetére, ami a budapesti alternatív szcéna rendezvényének indult, majd Európa, sőt a világ egyik legnagyobb fesztiváljává nőtte ki magát.
»A forradalom felfalja a gyermekeit« – hangzik el a filmben. Bár a Belső-Erzsébetváros a romkocsmák felfutása miatt vált menő környékké, éppen ez a folyamat vezetett ahhoz, hogy a kevésbé profitorientált vállalkozások és a kevésbé jómódú vendégek kiszoruljanak onnan. Ahogy a Józsefváros vagy a Ferencváros bizonyos részein, itt is elindult a dzsentrifikáció, a romos épületék helyén és a foghíjtelkeken steril társasházak és luxusszállodák épülnek, ami legalább annyira szomorú, mint amikor azzal szembesülünk, hogy egy-egy tönkrement vagy más okból bezárt kocsma helyén nincs semmi, csak a már jól ismert romok és elvadult udvarok. Végnapjaikat élik a békebeli talponállók is, az egy kaptafára készült olcsó és kommersz leitató-központok azonban továbbra is jól megvannak.
A Romokból mindenesetre lehetőséget ad arra, hogy átgondoljuk, mit adtak nekünk a romkocsmák. Hogy meddig maradnak életben a még életben lévők, újranyitnak-e a bezártak és nyílnak-e helyettük újak, azt senki nem láthatja előre. Nemrég ausztrál rokonaimat vittem el a Szimplába, nappal, mivel gyerekek is voltak velünk, és kimondottan tetszett nekik ez a számukra addig ismeretlen lepusztultság és káoszba hajló tarkaság. Illúzióink viszont mégse legyenek egy olyan világban, ahol szinte mindent elérhető online, legyen szó az újságokról, a filmekről, a zenékről, a sportközvetítésekről, vagy éppen rólunk, emberekről. Most az a generáció kezd – vagy kezdene el – kocsmába járni, akinek a szülei közül sokan már online társkeresőn ismerkedtek meg, online tartják a kapcsolatot a barátaikkal és online végzik a munkájukat. De a jövő így is ismeretlen, és mi is sokfélék vagyunk – van, aki szeret irodai környezetben dolgozni, de nem jár kocsmába, én viszont kimondottan élvezem a home office-t, miközben ragaszkodom a bárpultokhoz, a csapolt sörökhöz és az úgynevezett offline, fizikai térben zajló, élő találkozásokhoz is. Ezzel pedig nem vagyok egyedül.”
Nyitókép: Illusztráció. Fotó: Pixabay
Ezt is ajánljuk a témában
Barna Judit, a Tisza Párt képviselője nemrég arról írt közösségi oldalán, „Erzsébetvárosban a lakók a legrosszabbak”. Akinek nem tetszik, ami a kerületben történik, „az majd úgyis elköltözik”.
***
A Mandiner rendezvényének közönsége a Várkert Bazárban június 18-án.
A Budapest Pride-ot idén önkormányzati rendezvényként hirdették meg Karácsonyék.
Számomra egyértelmű, hogy nem elég, ha írok és beszélek az elnyomott kisebbségekért, a jelenlétemmel kell demonstrálnom, hogy innen tovább csak a testemen át.
Az ÖT című műsor vendégei arra is igyekeztek választ találni, hogy taktika vagy hiba-e az, hogy Magyar Péterék nem találták még meg az országgyűlési képviselő-jelöltjeiket.
A Farkasházy Tivadar balatoni telkén tartott találkozón történtek kapcsán kezd körvonalazódni egy újabb botrány.
Bár hivatalosan nem Pride-nak nevezték, a hatóságok szerint egyértelmű, hogy ugyanazt a rendezvényt próbálják közterületre vinni, és ezzel kijátszani a gyermekvédelmi törvényt.
Ursula von der Leyen az európai és az ázsiai vámközösségek közötti szövetséget javasolja.
A Pride és Karácsony Gergely fiktív Budapestje éppen az identitást akarja elvenni
