A Romokból mindenesetre lehetőséget ad arra, hogy átgondoljuk, mit adtak nekünk a romkocsmák. Hogy meddig maradnak életben a még életben lévők, újranyitnak-e a bezártak és nyílnak-e helyettük újak, azt senki nem láthatja előre. Nemrég ausztrál rokonaimat vittem el a Szimplába, nappal, mivel gyerekek is voltak velünk, és kimondottan tetszett nekik ez a számukra addig ismeretlen lepusztultság és káoszba hajló tarkaság. Illúzióink viszont mégse legyenek egy olyan világban, ahol szinte mindent elérhető online, legyen szó az újságokról, a filmekről, a zenékről, a sportközvetítésekről, vagy éppen rólunk, emberekről. Most az a generáció kezd – vagy kezdene el – kocsmába járni, akinek a szülei közül sokan már online társkeresőn ismerkedtek meg, online tartják a kapcsolatot a barátaikkal és online végzik a munkájukat. De a jövő így is ismeretlen, és mi is sokfélék vagyunk – van, aki szeret irodai környezetben dolgozni, de nem jár kocsmába, én viszont kimondottan élvezem a home office-t, miközben ragaszkodom a bárpultokhoz, a csapolt sörökhöz és az úgynevezett offline, fizikai térben zajló, élő találkozásokhoz is. Ezzel pedig nem vagyok egyedül.”
Nyitókép: Illusztráció. Fotó: Pixabay