Nem artikulálatlan orbánozásra szolgál – „államtitkár úr, Ön Orbán Viktort képviseli, én meg a magyarokat” –, erre a földszintes sárdobálásra ott a Facebook.
A szakpolitikai vitának témája van meg altémái, és műsorvezetője, aki eldönti, hogy az adott percekben miről folyjék a szó. A szakpolitikai vita célja megismertetni a választópolgárral, hogy önmaga és hazája számára fontos területeken milyen politikai ajánlatok közül választhat. Ha a vitában kormánytag vesz részt, ellenfele megtámadhatja, ő pedig megvédheti a kormány szakpolitikai teljesítményét. Ajánlatok felmutatása, valamint az aktuális szakpolitika támadása és védelme – ez a szakpolitikai vita célja, nem más. Szakpolitikai vita azért van, hogy szakpolitikáról hallhassanak a választópolgárok. Nem azért, hogy borostás óriásbébik kappanhangon demagóg bullshitet vonyítsanak a műsorvezetői kérdéstől teljesen függetlenül. Márpedig itt ez történt:
Kulja András sebészorvos-tanonc udvariasan meghallgatta Rónai Egon szépen kimunkált témafelvetéseit, majd Orbán Viktort és a sört átkozta.
Vannak olyan európai politikai kultúrák, melyekben a vita működik. Ilyen egyébként a teljes germán világ: a német választások előtti viták érdemlegesek, és még az aktuális kormánypártoktól fényévnyi távolságra található AfD-vel is sikerül nagyjában-egészében szakpolitikai mederben maradó diskurzust folytatni. A választópolgár pedig a vitaest után gazdagabban megy haza: döntéséhez egy számára fontos területen szakpolitikai muníciót kapott. Ez egy hozzájárulás a demokráciához.
Olyan politikai kultúrák is vannak, melyekben a vita nem működik.